Kék szempár 00.- Prológus

Sziasztok!! WOOWW...El sem hiszem, hogy már 4 RENDSZERES OLVASÓM VAN!!! pedig, még csak a történetről írtam ki egy kis szösszenetet. KÖSZÖNÖM! Nagyon sokat jelent nekem, hogy érdekel titeket a sztori és remélem, hogy ennél többen is leszünk, és, hogy nem fogtok bennem csalódni!
Nem is húzom tovább a szót, itt is lenne a prológus:
SOK-SOK puszii:Betty
Ui: Kérlek, írjátok le a véleményeteket!:) 

Nem tudom, hogy anyám miért ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen a suliba autóval, amikor csak húsz percre van innen. Könnyedén eltudtam volna menni az iskolai busszal, mint mindig. Meglepő módon egész autóút alatt nem beszéltünk. A zenelejátszó halkan szólt, pihentetett. A fejemet az ablaknak döntöttem és megcsodáltam a pálmafákat, és a járdákon díszítő bokrokat. Mielőtt megláttam a feliratot:  Mississippi Szakiskola és Gimnázium. Nagyot sóhajtva, adtam anyámnak egy puszit az arcára, majd a kocsiból kipattanva, köszöntöttem legjobb barátnőmet, Katy-t.

- Milyen volt az őszi szünet? - kérdezi nagy mosollyal az arcán Katy.

- Szokásos, tudod. Meglátogattuk a rokonokat.- rántottam egy kis mosolyt az arcomra. - És neked? Mi ez a nagy happy hirtelen? - nevetem el magam. Tudni illik Katy nem mindig az a nagyon vidám lány, csak akkor örül igazan, ha valami izgalmas dolog történik.

-  Képzeld! Nem fogod elhinni mi történt! - kezd el mesélni, amit nagy pillantásokkal figyelek.

- Éppen megyek haza szünet előtt, és ki jön velem szembe?!? Christian! Érted?!? Christian! - olvadozik össze-vissza. Én csak nagyokat nevetek viselkedésén.

-  Na és mi történt? - kérdezem, mikor már látom kicsit megnyugodott.

-  Először nem hittem a szememnek, aztán gyorsan kapcsoltam, és már csak arra eszméltem, hogy a nevét kiáltom és a földre terítem.- miközben barátnőm nagyban mesél, a szekrényemhez lépek, és kiveszem a szekrényemből a Biológia könyvem.

- ...és..és..és..annyira örültem neki! Huú...azt el se tudod képzelni. - ámuldozik, én ezen ismét nevetek. Jó újra látni ilyen boldognak. Ilyenkor még nekem is jobb lesz a kedvem.

Egyébként Katy és Christian unokatestvérek és évente kétszer látják egymást. Sajnos. Így meglehet érteni, hogy ennyire örül Chrisnek. Imádják egymást.

-  Nem is meséltem még! - jut eszébe valami. Én csak furcsán rá pillantok.

-  Egy új srác jött a suliba!- mosolyog el ördögien, széles vigyorral.

-  Jólvan...-vonom meg a vállam lazán.

-  Nem is örülsz?!?- rázza meg a vállam.

-  Tudod, mi a véleményem az új fiúkról...Úgyhogy hagyjuk is. - zárom le röviden a témát. - Menjünk! - mondom ki kerek perec, s a termünk felé indulunk.