2017. december 15., péntek

Kék szempár 08. - Fejezet - Randevú

Kapcsolódó kép"Cipőmet és a táskámat megfogom, - amibe bele is helyezem a telefonomat - majd a nappaliba fel veszem a magassarkúmat. Csengettek. Mosolyogva nyitok ajtót. "

- Szépségem! - húzza széles mosolyra ajkát. Fekete dzsekit visel, alatta egy fehér inget és egy fekete farmert. Haját felzselézte. Kezében egy rózsa. Nagyon helyes,  és igazán vonzó, - állapítom meg. 
- Uram! - nevetem el magam. 
- Indulhatunk, édes? - tartja fel jobb kezét, közben felém nyujtja rozsát, amit el is veszek tőle. Gyors be visszem a virágot.
- Természetesen, drágaságom! - mosolyodok el. Bele karoltam, majd egy apró csókot leheltem ajkára. Kimentünk a kapun, majd Adam a vérvörös lexus lfa autóját kinyitotta és a kezemet megfogva beültem az anyósülésre. Rá mosolyogtam, amit viszonzott is, majd becsukta az ajtót és a vezető ülésre ült. Elindította az autót, s a gázra taposót. Nézelődtem az ablakon, közben, éreztem egy enyhe simogatást a bal combomnál. Oda néztem. Rá néztem Adamra. Arca elvörösödött és halványan elmosolyodott, majd elvette a kezet a combomról. Öm..oké...Nemsokat mentünk még a célhoz. Adam le állította a motort, majd ki szált és az én oldalamra lépett. Úriemberként, ki nyitotta nekem az ajtót, és ki segített, majd a hátsó zsebéből egy kendőt vett elő. Furcsán rá  néztem, mégis mit akar velem csinálni azzal.(?)
- Nyugi, Gyönyörűm! Minden rendben lesz! Bízz bennem! - mosolyodik el. Olyan édes a mosolya, nem tudok ellenállni neki. A puha kendőt a szememre helyezte. 
- Mehetünk? - Nem válaszolok, csak bólintok. A derekamnál magához húzott, majd a másik kezével pedig, megfogta a kezemet, hogy biztonságba érezhessem magam mellette. Egy hosszú úton mentünk keresztül, majd balra fordulva egy homokos talajt éreztem a talpam alatt. Kíváncsi lettem, mégis miért is keresünk itt a tenger parton. Bár lépés után megálltunk és Adam a hátam mögé jött, hogy le vegye rólam a kendőt.
- Még ne nyisd ki a szemed! - utasít.
- Oké, nézhetsz! - Kinyitom szemeimet, ott áll előttem széttárt karokkal és egy romantikus vacsorával. A számhoz kapom a kezem a meglepetéstől.
- Wao..Es ez csak miattam? - csodalkozok el. 
- Igen, édesem! - Gyere! - nyújtja felém kezét. Megfogom es közelebb vissz a vizhez. Alig hiszek a szememnek. Itt vagyok a tengerparton, mellettem életem pasijaval, és egyszerüen nem juttok szohoz. Annyira édes egy fiú.

***

Este van,  a csillagok már az égen ragyognak, s mi még mindig itt vagyunk. Kezdem megszokni a latványt.  Egyszerűen mesés! Beszélgetünk és beszélgetünk, be nem áll a szánk. Néha hangosan nevettünk s a hasunkat fogjuk a vicces sztoriktól. Annyi minden törtent, hogy el sem hiszem, hogy ez valóságos, vagy csak álmodom ezt, de nem. Adam itt ül velem szemben, mosolyra húzott szájjal és a szexi külsejével, amit még nem tudok fel fogni épp ésszel. Ő és Én, ketten a tengerparton, randizunk. Hihetettlen! Elkepesztő! Fantasztikus! 

Olyan édes vagy, Emily! - nézz a szemeimbe vágyakozva. 
- Köszönöm, Adam! - mosolyodok el, nem tudom mit mondjak, csak mosolygok egyfolytában, mint egy tejbetök. Közelebb hajol hozzám, az arcomat gyengéden megsimogatja és a szemembe nézz. Csillog a tekintette, szinte sugárzik. Kacéran elmosolyog, majd közelebb hajolunk egymáshoz és megcsókol, úgy mint meg soha. Az a csók olyan szenvedélyes, vad, és gyengéd volt egyszerre, amit eddig még nem tapasztaltam. Hajába túrok s a tarkójánál fogva még közelebb húzom magamhoz. Fölém kerekedik és hol a nyakamba puszil, hol a számra. Érzem a bizsergető érzést boromon. S nem tudok ennyivel betelni. Kívánom teste meleget, az érintését, szinte mindenét.
- El megyünk hozzad? - suttogom a fülébe. Rám néz, megcsókol és fel kap. Azt hittem a kocsi fele kezdünk menni, de nem ő a másik fele indult el, majd egy erkélyes házhoz jutottunk, ami a parthoz nyílok. Kinyitja az erkély ajtaját,  majd az ágyra rak.
- Itt laksz? - kérdezem, kívaácsian.
- Nem. - nevet. - A szüleim nyaralója. - mondja. - nyugi, csak ketten vagyunk itt! - kacsint rám. Bizonytalanul hümmögök egyet, majd ismét a számra tapad.

***

couple, love, and bed képGyönyörű szikrázó nap sugara világította meg a szobát, ami szinte égette arcomat. Mellettem, Adam feküdt, engemet átkarolva aludt. Át fordultam a másik oldalamra, hogy csodáljam, hogy alszik. Szorosan hozzá bújtam, majd le hunytam a szemem.
Beszívtam kellemes férfias illatát, és puszit leheltem karjára.  Fel néztem, hogy megcsodáljam arcát, de két kék szempár nézet le rám. Elmosolyogtam, és szégyenlősen vissza bújtam. A kezemet megfogva, felem kerekedett és csiklandozni kezdett.

- Te kis, huncut! - nevet édes mosolyával. Úgy imádom ilyenkor.
- Ugye nem fogsz tovább csikizni? - kérdezem, és fel veszem a védekező poziciót.
- Nem, nyugi. - Fel nézek rá, lassan kinyitom magam előtt kezeimet, majd le teszem magam melle. Adam felettem ül és néz le rám, fel mesztelen testével. Lassan le hajol hozzam, arcomat gyengéden megsimogatja hüvelykujjával és közelebb hajol, hogy megcsókoljon, de meg nem teszi, vár. 
- Csókolj már meg! - Édesen fel nevet, türelmetlenségemre.  Var meg pár percet és végre megkapom azt amire vagyok. Kezemet össze kulcsolom nyakán, hogy közelebb húzzam magamhoz. Nyelvet bedugja a szamba, és körkörös mozdulatokkal járja körbe a szám. Fordítunk a helyzeten, most én kerülök felülre és át veszem az irányítást. El kezdem lágyan és játékosan csókolni ajkát, mert tudom ettől begerjed teljesen. Nem kellett sok hozzá, hogy újra fölém kerekedjen. 
- Húú... te...lány! Megörjítesz! - nézz rám vágyakkal teli szemekkel, én csak magamba kuncogok. Pontosan ezt akartam el érni nála. Imádom!


------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! NAGYON, NAGYON SAJNÁLOM, HOGY CSAK MOST HOZTAM A RÉSZT, ÉS,  HOGY CSAK ENNYIT TUDTAM ÖSSZE HOZNI NEKTEK! Remélem azért, tetszeni fog nektek, és valami féleképpen kapok rá likot vagy kommentet. 
Puszillak titeket,Betti

2017. március 20., hétfő

Kék szempár 07.- Fejezet - Az a bizonyos bűvös szó


"Egyszer hallottam a hangsúlyt, tudtam, hogy ki volt az."


Képtalálat a következőre: „hug”
Lassan oda léptem az ajtóhoz, s halkan, lassú léptekkel, kissé félve nyitottam ki azt. Előttem állt, dühös kék szemekkel meredt rám. Haja kissé csapzott volt, és szanaszét állt, - gondolom idáig futott. Fogalmam sincs mi történt, hogy ilyen mérges rám. Nekem kéne dühösek lennem Ő rá. Még neki áll feljebb.

- Mit akarsz? - nézek rá, kissé mérgesen. Vagyis próbáltam úgy nézni rá. Még mindig dühös vagyok rá!
- Hogy, mi bajom? Azt kérdezed, mi bajom? Te! Te vagy a bajom! - köpködi a szavakat felém.
- Én?!? - nevetem el magam. Nevetséges.
- Igen, te! - mered rám. Látom az arcán, hogy feszült, izmos keze kissé megfeszült, s látni lehetett rajta, hogy valami nyomja is a lelkét. Fogalmam sincs, mi történhetett vele, de tudtam, szinte tudtam, hogy valami van. Egy fél percre el feledkeztem mindenről, és csak rá figyeltem. Közelebb mentem hozzá, és gyengéden megöleltem. Mellkasába fúrtam a fejem, és be csuktam a szemem. Háta megfeszült, majd lassacskán el lazult. Kezeivel át ölelt, s a fejemre egy apró puszit nyomot. Még szorosabban ölelt, annyira, hogy majd meg fulladtam, de nem érdekelt.
- Szeretlek! - nyögi ki halkan fülembe. Hirtelen ki pattanak a szemeim. Most tényleg azt mondta, hogy szeret?!?
Fel néztem rá.
- Szeretlek! - ismételte meg, hangosabban. Szemei csillogtak, s egy kis mosoly is megjelent arcán. El mosolyogtam én is, majd a kezem a nyaka köré csavartam, és lábujjhegyre állva megcsókoltam.
- Én is szeretlek! - mondom, mikor el válnak ajkaink.
El mosolyodik, kajlán, majd ismét ajkamra tapad. Hosszasan megöleltem még búcsúzásként, majd, elindult a kapu felé.
- Várj! - kiáltom. Nem tudom, mi üthetett belém. Ő csak hátra néz, és ismét rám mosolyodik. Oda rohanok.
- Nincs kedved maradni? - kérdezem, hátra tett kézzel, és kutya szemekkel nézek fel rá.
- Maradhatok? Szeretnéd? - kérdezi, örömtelien.
- Igen! - bólintok hevesen. El mosolyodik, majd hirtelen fel kap és megcsókol.
A bejárati ajtót kinyitotta - én még mindig az ölében voltam - és fel vitt a lépcsőn be a szobámba, onnan le tett az ágyra, majd ismét ajkamra tapadt. Hosszasan csókolt, lágyan, gyengéden, és finoman. Kellemes mentolos íze volt csókjának.
A pólómat kezdte le venni rólam, de megállítottam.
- Ne haragudj, de nekem ez még nem megy... - mondom, halkan.
- Úgy érted, hogy... - nem fejezte be a mondatát, de tudom mire gondolt.
- Igen. - bólintok, lehajtott fejjel. Az államat megfogta, majd kényszerített, hogy rá nézek. Halványan mosolygott.
- Szeretlek!
- Én is!
- Akkor, mit csináljunk? - kérdezi, és mellém fekszik.
- Nem gond, hogy várni szeretnék vele? - nézek tenger kék szemeibe.
- Nem. Meg értem, hogy várni akarsz. - add a homlokomra egy lágy csókot.
- Biztos? - bizonytalanok el.
- Biztos! Szeretlek! - mondja ismét. Istenem! Le vesz ez a fiú a lábamról! Mellkasára fekszek, majd Ő elkezdi simogatni a hátam, amitől hamar álomba is merültem.

*
Reggel, mikor fel ébredtem, még mindig ugyan úgy feküdtünk, mint, ahogy elaludtunk. Szerencsére szombat van és nem kell suliba menni. Fel néztem Adamra. Aludt. Nagyon édes volt számomra a látványa. Édesen szuszogot. A mellkasán körkörös mozdulatokkal kezdtem simogatni. Közben, pedig, figyeltem arcát. A szemei még mindig csukva volt, de halványan mosolygott. El nevettem magam.
- Jó reggelt! - köszöntöm, majd felé hajlok és adok egy hosszú puszit ajkára.
- Jó reggelt! - köszönt, majd magára ránt és hosszasan megcsókol.
- Szeretlek! - mondom, mikor el válnak ajkaink. El mosolyodik.
- Én is! - ölel magához. Egy pár percig feküdtem mellkasán, majd fel álltam és a fürdőbe mentem volna, ha nem húz vissza magához.
- Na... Engedj! - nevetek és bele nézek tenger kék szemeibe.
- Nem! Itt maradsz! - szorít ölelésén.
- Ha adok egy csókot, mehetek? - mosolyodok el.
- Talán. - fél oldalasan elmosolyodik.

love, couple, and popcorn képA kezemet nyaka köré fontam, majd hosszasan megcsókoltam. Ismét fel álltam öleléséből és a fürdőbe mentem megmosakodni. Mikor kész lettem, a szekrényemhez mentem és valami kényelmes, picit nem annyira otthonos ruha után kutatva. Úgy döntöttem, inkább maradok egy egyszerű rózsaszín pólónál és egy sötét kék farmernél. Felöltöztem, addig Adam a konyhába volt és reggelit készített nekünk. Le mentem a lépcsőn, be a konyhába, ahol hátulról át karolva ölelem át. Hátra pillantott rám, majd utána megfordult és az arcomat megfogva, simogatni kezdett. Kellemes volt az érintése, kissé meg is borzongtam tőle. Számra kaptam egy kis puszit. A szekrényből elővettem két tányért és villát, és az asztalra tettem. Szedtem egy kis tojást magamnak és két pirítost is el vettem a tányérról, és enni kezdtem. Lassan megreggeliztünk, majd egy kis nasival a kanapéra feküdtünk tvt nézni. Adam be rakta a DVD lejátszóba a CD-t, majd kezdődhetett a film. A popcornot a kezembe vettem, majd mikor Adam mellém feküdt, a lábamat rá helyeztem az övére. 


*

Gyönyörűen sütött kint a nap. A teraszon figyeltem a lenyugvó napot. Adam a konyhában volt, nem tartott pár percig, mire vissza jött, a kezében 2 bögrét szorongatott. Az egyiket oda nyújtotta felém, amit én halvány mosollyal köszöntem meg. Mellém ült és át karolt.  Belekortyoltam a teámba.
- Carol. - szólal meg egy kis idő múlva.
- Igen, Adam? - nézek rá kérdő pillantással. Elmosolyodik, majd folytatja:
- Lenne kedved el jönni velem valahová? - néz rám tenger kék szemeivel.
- Hát persze. Nagyon szívesen! - Megölelem, ajkára nyomok egy hosszú puszit. Rá pillantok a lenyugvó napra, majd fel állva - Adamot magam után húzva - be megyünk a nappaliba, ahol az üres popcornos edényt és a poharakat felszedve a mosogatóba helyezem.
- 1 óra elég, hogy kész legyél, édesem? - karol át.
- Persze. Ezeket még elmosom és akkor készülődök. - vigyorodok el.
- Rendben. Akkor 1 óra múlva jövők érted! - kacsint rám, majd az arcomra egy puszit nyom és elmegy. Elöblítem az edényt, majd a szekrénybe helyezem őket. A kezemet megtörlöm, s a lépcsőn felfutva foglalom el a fürdőszobát. Hajat mosok, megmosakodok, s mikor készen vagyok, magamra csavarok egy törölközött, majd megmosom a fogamat is. A szekrényemhez sétálok, ahol nehéz döntés után, kiválasztom a legtökéletesebb ruhámat és fehérneműt. Felöltözök, megszárítom a hajam és ki vasalom azt. Szemhéjamra kenek egy halvány rózsaszín púdert és kihúzom a szememet macskásra.  Ajkamra teszek egy kis szájfényt. Nyakamra fújok a kedvenc parfümömből. Kész! Állapítom meg magam a tükör előtt. Órámra pillantok: van még öt percem. Cipőmet és a táskámat megfogom, - amibe bele is helyezem a telefonomat - majd a nappaliba fel veszem a magassarkúmat. Csengettek. Mosolyogva nyitok ajtót.
- Szépségem!

--------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Igen, igen, tudom! Megint jó régen volt rész.... Tudom, tudom...Sajnálom... A suli teljesen elveszi az időmet és még sorolhatnám a dolgokat. Tudom, azt hiszitek, hogy ezek csak kifogás, de nem. Egyszerűen nincs időm, ha meg, ha úgy adódik, hogy van, akkor, pedig, nincs ihletem, vagy épp designeket/fejléceket készítek. Eléggé oda kell most figyelnem a tanulásra...Nemsokára év vége és össze kellene kapnom magam...Most se tudok ígérni nagyot, de megpróbálom minden hónapba 1 vagy, ha sikerül 2 fejezetet össze hozni:)) Ne haragudjatok rám, tényleg SAJNÁLOM...
Addig is ki tartás a suli végéig és sok puszi: Betty 




2017. február 2., csütörtök

Kék szempár 06.- Fejezet - Esze veszet este


Képtalálat a következőre: „nick bateman gif”

"Két sarokra voltam, mikor észre vettem valaki a házunk előtt parkol. Fura. Nem várunk senkit. Lehet Adam az és azért jött, hogy meglepjen? – gondolkozok el. Izgatottan és kíváncsiság teljesen tettem meg még azt a pár lépést haza. A srác háttal volt. 
- Segíthetek? – kérdezem. Ekkor megfordult. 
- Daniel? - nézek döbbent arccal az előttem álló férfira."


- Hello, kislány! - jön oda hozzám, és karjaiba zár. 
- Szia. - ölelem meg jó szorosan. - Rég láttalak! - tekintek fel rá, mosolyogva. 
- Én is téged! - mosolyodik el. 
- Gyere be! - megyek a bejárati ajtóhoz, majd előkeresem a lakás kulcsot és bemegyünk. A kanapén foglalunk helyet. 
- Mi újság, Dani? 
- Minden rendben van! Most egy ügyön dolgozunk, a társaimmal. - mondja. 
- Aha. - bólogatok. 
- És veled, drága? 
- Itt is minden oké. - mosolygok. - A suli is egész jól megy. - folytatom. Dani csak bólint egyetértve. 
- Itt lakok a közelben. Ha szeretnél, bármikor megtalálsz ott, gyere nyugodtan, és ha bármi baj lenne, csak szólj! - kacsint rám.  
- Rendben, megyek! 
- Ha nem bánod most megyek, mert még 1-2 dolgot el kell intéznem. Később még szerintem benézek. - pillant órájára és feláll a kanapéról. 
- Rendben! - ölelem át. 
- Szia, prücsök! - simogatja meg a hajam. Ki kísérem, adok még neki két puszit, majd integetve búcsúzom el tőle, mikor autójával elmegy a házunk előtt. Becsukom az ajtót, majd a konyhába megyek megebédelni. Kiveszem a hűtőből a tegnapi bolognait, majd a mikróba berakva melegítem meg. Mikor kész, a napaliba megyek és tv társaságába, megebédelek.


***

Este fél 12 van és én még mindig nem alszok. Egyszerűen nem vagyok álmos. Mindenen kattog az agyam, csak azon nem, hogy aludjak.  A sötét szobám falát nézzem, forgolodok. Érzem, hogy szemeim leragadnak, de egyszerűen nem jön az álom a szememre. Csak a falat nézem. Egy idő után csak el alszok. 
Hat-negyvenötperckor keltem fel, megdörzsöltem szemeimet, majd a lépcsőn lemenve foglaltam el a fürdőt. Össze készülődtem, felöltőztem. A táskámba bepakoltam az aznapi tantárgyakat. A mikróba beraktam a kedvenc kávés csészémet, majd mikor fel melegedett a víz, a kávém felé nyúltam és beleszórtam a felét és édesítőt raktam bele. Összekevertem, majd leültem a konyha asztalhoz meginni. Mikor végeztem a mosogatóba tettem, felvettem a cipőm, kabátom, sálamat, majd a táskámat is és elindultam Katy-vel a buszmegállóba. A suliba hatalmas hangzavar rázta meg a tantermeket, érdeklődve figyeltük az eseményeket, hogy miről is lehet szó éppenséggel. Kiderült, hogy egy hatalmas bulit szerveznek, a Brighet Street 43-ba és, hogy senki se hagyja ki, ezt a hatalmas bulit, mert mindenki ott lesz. Natalie egyből oda is jött hozzánk. 
- Csajok! Ugye jöttök a bulira? - kérdezni izgatottan. 
- Katy? - fordulok legjobb lb-m felé. 
- Hát nem is tudom...- gondolkodik el. 
- Na! Jó lesz! Gyere már! - fogja meg Natalie a kezét. 
- Rendben! - egyezik bele végül. Érzem, remek este ígérkezik. 

***

Mindenki a buliról beszélt egész nap. Be sem állt a szánk. Nagy szünet volt, és szokásosan a pályára mentünk, hogy megnézzük az aznapi meccset. A kedvenc helyünkön foglaltunk helyt. A tizedikesek a tizenegyedikesekkel ellen, ismét. Szoros mérközés volt, az már biztos. Adam-ot figyeltem. Mikor fel jött a pályára, fel nézet rám, de egyből el is vette rólam a tekintettét. Furcsa, eddig mindig mosolyog és integet nekem. Különösen nem zavartattam magam ezzel, biztos volt oka rá, vagy valami. Majd meccs után megkérdezem. Pár másodperc van hátra. 3, 2, 1, és gól! Mindenki éljenez a stadionnál. Megnyertük! Katy-vel örömünkbe, megöleltük egymást és ugráltunk. Egy pillanatra balra néztem, hogy lássam Adamot. Megvan. Oda rohantam hozzá. 
- Adam! - szólítom meg, aki éppen az öltöző felé megy. Meg sem fordul.
- Adam! - szólítom meg ismét. - Adam. - Hátra néz, de rám sem hederít megy tovább. Mi a fasz baja van?! Utána futok és megfogom a karját, hogy figyeljen rám. 
- Mi a bajod? - támadom le.
- Semmi! Hagyjál! - mondja dühösen, és gorombán. Most ez szíven ütött. Nem az, hogy hagyjam, hanem az, ahogy mondja. 
- Mi a fészkes fenne ütött beléd? 
- Semmi! Most nincs hozzád hangulatom! - köpi a szavakat felém, s ismét szíven üt a mondata. Mintha, egy késsel szúrná meg, újra és újra. Nem bírom. 
- Fasz! - dühöngök és elfutok onnan.
- Mi a baj, Carl? - fut oda hozzám Katy.
- Adam. - fúrom a fejemet vállába.
- Mit csinált az a rohadék?
- M..meg akar..tam kérdezni tőle, hogy... mi a baja, hogy ilyen rossz kedvű, és elküldőt, hogy... most nincs hozzám kedve. - szipogom.
- Jaj, kicsi lány. - ölel át szorosan. - Szeretnéd, hogy inkább este tartsunk egy filmes estét, csak mi ketten. - fogja meg az arcom és bele néz a szemembe.
- Nem kell, inkább menjünk bulizni! - mosolyodok el.

***

Képtalálat a következőre: „house party gif”Mindent láttam a sötétben, izzadt testeket, ostoba tánc hozzá, hangos zene, amely lassan kezd nekem fejfájást okozni. Nem voltam benne biztos, kinek a  házában voltunk, teljesen egyedül. Natalie ott hagyott, azt mondta nekem, hogy vissza fog jönni, de nem. Hiba volt idejönnöm. Igaza volt Katy-nek. Azt hittem, hogy ártatlan, de ez az egész csak egy álca volt. Ő valójában más. Egy lány vagy fiú - nem tudtam megmondani -, a kezembe nyomott egy italt. Nem érzem azt, hogy igyak, de ki a fenét érdekel. Most ezt kell nekem, hogy le nyugodjak egy kicsikét. Lenyeltem az anyagot, égette a torkomat, nem volt túl jó, úgy hogy nem kellet több.
- Mi a fene? - ordítottam, ahogy éreztem a hideg folyadékot egész ruhámon.
- Te fasz! - ordítottam újra dühösen a tényen, hogy kiömlött ital rám borult. 
- Nedves lett a pólóm, te fasz!
- Van hogy befolyásolnak a lányok -nevetett, vissza fordult a barátaihoz, mintha nem történt volna semmi sem. Ez egy brit fiú volt? Az arcom vörös lett, a durva és nem helyén való megjegyzése miatt. Meg kerestem a táncoló tömeg mellett egy fürdőszobát. 
Natalie, Nate-el sétáltak  ki az ajtón, mintha semmi sem történt volna, félmeztelenül a folyóson egy másik üres szobát kerestek, nevetve figyeltem, hogy milyen kétségbeejtők voltak  és milyen furcsán néztek rájuk. Bementem a fürdőszobába, próbáltam letörölni a nedves italt, amely egész ingemet átáztatta. Hallottam néhány csapkodás az ajtón, nem törődtem vele, aztán gondoltam, hogy csak néhány iszákos szórakozik. 
- Nyisd ki a kibaszott ajtót! - dörömbölt még jobban. 
Ugrottam egy nagyot, és rohantam, hogy feltartsam az ajtót. Persze. Ez volt az a fasz, aki kiöntötte rám az italát. Nem tudtam, hogy néztem az arcát a földszinten, de ő tényleg nagyon vonzó, a hajára simult egy amerikai zászlós kendő, és egy szakadt fél ujjatlan kockás inget viselt, a fenébe. 
- Tetszik, amit látsz, babe? - mosolygott felfedve a két gödröcskéit.
Lassan beleborzongottam. Folyton közelebb lépett, tudtam szinte érzem a lélegzetet az arcomon. Amikor már azt hittem hogy megcsókol, lehajolt.
- Tudtál pisilni? - Össze szorult a gyomrom. Annyira zavarba jöttem. Kifutottam a fürdőszobából, és le a lépcsőn. Azt akartam, hogy hagyjon most! Natalie nem hiányzik nekem. Azon kaptam magam, hogy a  járdán álló srác énekelt egy ismerős dalt. Nem foglalkoztam vele, haza rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam. Bementem kimerülten, bezártam az ajtót magam mögött. Levettem a még nedves ruhát, és felhúztam a pizsomámat. Gondolataim a britfiún jártak aki leöntött. Nem tudtam aludni, szerettem volna pofon vágni, vonzó egy fasz. A telefon világít, csengő visszataszítóan hangosan ébresztett fel. Megnéztem. Daniel hívott. Nem tudtam, hogy miért hívott engem ilyenkor, mégis fel kellett vennem.
- Hé, húgi - mondta egy vidám hang.
- Mit akarsz? - feleltem bosszúsan tudva, hogy valószínűleg szüksége van valamire.
- Nos, valaki felébredt - nevet.
- Haha, nagyon vicces, mond mit akarsz Daniel.
- Sem...- abbahagyta. - Jól csak azt akartam, hogy figyelmeztesselek  néhány barátom azt mondta, hogy látott téged Rickkel a bulin. Veszélyes egy srác, vigyázz vele!
- Oh nézd meg, hogy az én nagy tesóm, hogy félt. - ugratom.
- Komolyan Carl, ezek az emberek szélhámosak! - hangja komoly volt, aranyos volt, hogy ő aggódik értem, de  tudtam magamra vigyázni.
- Oké, mondd.
- A nevük Harold, - lihegtem, mielőtt befejezhette volna. - MI!? Azt válaszolta, hogy fél, hogy történik valami velem.
- OH nem is érem - hazudtam.
- Uh ok, ahogy mondtam, Harold, Rick, Jarold, Brice és Mike - leestem az ágyról amikor hallottam a két ismert nevet, Harold és Brice-on kívül. Kell, hogy legyen valami magyarázat.
- Az a Brice gyerek ír és a többi angol, Carol vigyázz velük, hallottam egy csomó rosszat róluk, és ők nem az a fajta emberek, akik azt szeretnék, hogy lógj velük! - figyelmeztetett.
-Oké, köszönöm! - Letettem mielőtt bármit mondhatott volna. Mire gondolt, hogy  hallott egy csomó rosszat róluk. Brace és Harold nem  úgy tűnik, mintha nagy emberek lennének, nem vagyok biztos benne, hogy a többi nem az. Annyira zavaros minden, de túl fáradt voltam bármire is gondolni.
Becsuktam a szemem, újra. Ekkor volt 11:30 óra, de péntek volt, így nem kellet korán fel kelnem a suli végett. Úgyhogy nincs mit tanulni még. Azt hittem, hogy egy kicsit tudok még aludni, de hangos lépteket  hallottam a folyosón. A nagy léptekkel tette meg az utat, az ajtómig, és az a személy, bevágta az ajtót, kiugrottam az ágyból.
- Nyisd ki az átkozott ajtót Carl!
Egyszer hallottam a hangsúlyt, tudtam, hogy ki volt az.

---------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt is lennék az új résszel! Remélem teszik! Véleményeteket várom! Puszi! Betty


2016. december 24., szombat

Kék szempár 05.- Fejezet - Igen vagy Nem?



"Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal."


Képtalálat a következőre: „girl and boy gif”
Fogalmam sincs mit mondjak neki! Egyszerűen nem számítottam rá, hogy Ő lesz itt. Lefagytam, ahogy a levegő közöttünk. Nem szólalt meg sem Ő, sem Én. Talán Ő is azon gondolkodik, mint mondjon nekem. Csak néztünk egymás tekintettét. Összeolvadt. 
- Mióta vagy itt? - szólaltam meg végül. 
- Fogalmam sincs - nevet. - Kicsit gyakoroltam a hétvégi meccsre. - mosolyog. Egyetértve mondatán egy aprót bólintok. Még mindig egymás előtt álltunk 5 cm-re. Mind a ketten mosolyogtunk. Fogalmam sincs mire vártam. Talán, hogy megcsókoljon? Igen! Minden porcikám kívánta Őt. Bizseregtem. Szikrázott a levegő közöttünk. A hasamban ezernyi pillangó repdesett. Pár centi volt csak közöttünk. Milliméterektől voltunk egymástól. Nem bírtam várni, mohó voltam, kívántam mézédes ajkát, hogy az enyémhez érjen. Megtörtem közöttünk, azt a néhány millimétert és az ajkára tapadtam. Fogalmam sincs mi van velem! Nem ilyen vagyok! Bele mosolyodott a csókunkba, majd szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Bele markoltam kissé nedves hajába, majd Ő fenekemet kezdte markolászni. Nem tudom, meddig csókolóztunk, de levegő hiány miatt, szét váltunk és homlokunkat összeérintve vettük szaporábban a levegőt. Mosolyogtunk. 
- Wao..- nyögi.  Én még mindig, csak mosolyogtam, pont ahogy Ő is. Arcomat gyengéden megsimogatta. A  tincset, ami a szemembe logót, a fülem mögé tűrte. Piros arcomat kezdte simogatni hüvelyk újával, közben a reakciómat vizslatta. 
- Kérdezhetek valamit? - néz mélyen szemeimbe.
- Persze! - motyogom. 
- Lennél a barátnőm? - villantja meg sármos mosolyát. 
- Igen! - ugrottam a nyakába. 

*

- Szia! - adok neki egy jóéjt csókot. 
- Szép álmokat! - kacsint. 
- Neked is! - Egy utolsó mosoly, majd belépek az ajtón. Istenem, de édes!
Anya a konyhában van. 
- Megjöttem! - kiáltom be. 
- Rendben! Lassan vacsi! - kiállt vissza.
- Oké! - mondom, majd ott sem vagyok. A lépcsőn felrohanok, majd a izzat ruháimtól megszabadulva, állok be a zuhany alá. Alaposan megmosakszok, majd a hajamat is megmosom. Mikor végzek, magam köré csavarok egy törölközött, és a szekrényemhez megyek. Egy darabig kutakodok benne, majd kiveszek egy itthoni hosszú pólót és egy rövid nacit. Felvettem őket, majd a hajamat egy kicsit megdörzsöltem a törülközővel, és hagytam magától megszáradni. A telefonomat a kezembe vettem, hogy meg nézem mennyi az idő. Nyolc múlt tíz perce. Lemegyek Anyához. 
- Hogy vagy Mamikám? - ülők le a pulthoz. 
- Jól és te szívem? 
- Primán! - lelkedezek.
- Na mesélj! - rakja oda mellém a tányért és mellém ül.


*

Reggel anya keltett fel. Felöltöztem, megmosakodtam és ki sminkeltem magamat. A táskámba belepakoltam a fontosabb könyveket és füzeteket, majd a lépcsőn lerohanva mentem be a konyhába, ahol már a kész szendvicseim vártak. A hűtőből kivettem a vizem, anyától megkaptam a reggelimet, és indultam is. A házunk előtt szokás szerint Katy várt tárt karokkal. Pár lépést tettünk, majd a suli busza megis érkezett a buszmegállóhoz. Felszálltunk. Hátra felé mentünk a hátsósorhoz ültünk, ahol Jone-ék voltak. Csatlakoztunk a beszélgetésükhöz. 

Szokás szerint unalmas volt a nap. Talán, egyedül, az volt a jó benne, hogy a fiúk itt voltak, és sokat hülyéskedtünk, együtt. Adammal még nem találkoztam. Gondolom edzésük van. Harmadik óránk van, ami biológia. Érdekes tananyagokat veszünk. Emberi test és az állatok. Ez a kettő anyag áll hozzám a legközelebb, a többi unalmas, és érdektelen számomra. Most csak a tanár magyarázott, és mi csak jegyzeteltünk, ami fontos lehet. Kicsengettek. Katy és Én a kilátóhoz mentünk ebédelni. Leültünk a szokásos helyünkre és megebédeltünk, közben pedig beszélgettünk. Most a fiúknak lesz edzésük, amit Katy-vel meg is nézünk, mivel lyukas óránk lesz. Lelkedezve szurkolunk Jone-éknak. A meccs végére ismét mi győzedelmeskedtünk. Meg is dicsérjük őket. Katy és én vissza megyünk a termekhez. Már csak kettő óránk lesz. Egy irodalom és egy művészetek. Mrs. Benson nemsokkal, hogy becsengettek jött is. El mondta az aznapi anyagot, majd leírtuk. Művészeteken egymást kellett lerajzolnunk, ami kicsit nehézkes volt, mivel nem nagyon tudunk embert rajzolni, de a rajz végeztével egész jól sikerült ahhoz képest. Mrs. Travisznak beadtuk a rajzunkat, majd a táskába bepakolva felvettem a kabátom és a sapkámat. Haza felé menet beugrottam még a pékségbe. Két sarokra voltam, mikor észre vettem valaki a házunk előtt parkol. Fura. Nem várunk senkit. Lehet Adam az és azért jött, hogy meglepjen? – gondolkozok el. Izgatottan és kíváncsiság teljesen tettem meg még azt a pár lépést haza. A srác háttal volt. 
- Segíthetek? – kérdezem. Ekkor megfordult.
- Daniel? - nézek döbbent arccal az előttem álló férfira.

----------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meg is hoztam az új részt! Sajnálom a késést! Próbáltam kihozni magamból a legtöbbet, de csak ennyit tudtam írni. Remélem, azért tetszik! Pipáljatok, kommizatok:) És BOLDOG, KELLEMES, ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!! 
SOK SOK PUSZI: Betty  



2016. november 25., péntek

Kék szempár 04.- Fejezet - Rózsa csokor



"Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón."

A szívem a mellkasomba dobogott. Még mindig mosolyogtam és nem hittem el, hogy Adam Madsen megcsókolt. Az ajtónak támaszkodtam, majd a kezembe temettem arcomat, a gondolatoktól. Annyira édes volt, és kedves, szinte alig bírtam elhinni. Még mindig láttam magam előtt, gyönyörű tengerkéken csillógó szemeit és kajla, kacér mosolyát, amitől levett a lábamról. Kellet pár perc, amíg felfogtam a történéseket. Egyből tárcsáztam is Katy számát, hogy beszámoljak neki a történésekről.
-  Sziaa! Mizujs? - szól bele.
-  10 perc múlva nálam! Puszi!
-  Értettem!
Letettem a telefont, majd feltáplálkoztam magam a földről. A táskámat leraktam a kanapé mellé és helyet foglaltam, addig, amíg, Katy ide nem tolja a seggét. Még mindig mosolyogtam. Pár percig csak a falat bámultam, mégnem, csengettek. Felálltam nagy nehezen a kanapéról és szinte szaladtam az ajtóhoz.

-  Carol!! - ugrik a nyakamba Katy, mikor kinyitom.
-  Katy!! - utánozom. Felnevetek.
-  Képzeld ki hívót meg az álarcos bálra!? - visong.
-  Erick? Paul? Patrick? Nick? - kérdezem sorba a fiúkat, akik épp eszembe jutnak.
-  Nem. Henry Scott! - ugrandozott.
-  Nem ismerek semmilyen, Hanry Scottot. - mondom. - Vagy igen?!? - gondolkozok el. - Nem rémlik. - szögezem le.
-  A 11 e- ből! Tudod! Az új srác! - világosít fel.
-  Ahha - esik le a tantusz. Ő meg mindig előttem áll nagy mosollyal az arcán.
-  Hahó?!? Föld hívja, Carolynt! - lóbálja előttem a kezét.
-  Jajj...bocs. Kicsit elbambultam. - pislogok.
-  Azt vettem észre! Mesélj! Mizujs!?? - húzogatja a szemöldökét.
-  Semmi. Minden rendben van! - adtam az ártatlant.
-  Adammal mi van? - foglal helyet a kanapén. Én mellé ülők, szembe vele.
-  Nem fogod elhinni mi volt! - mondom izgatottan.
-  Mond! Mond! - lelkesedett fel.
- Na szóval, ugye, itt volt a házunk előtt, és elhívót kakaózni egyet, sétáltunk meg beszélgettünk, jó sokat, és mikor haza kisért megcsókolt! - a kezembe temetem arcom, izgalmamba.
-  ÁÁÁ... - megölel örömében. - De örülök! És? Milyen volt?? - fogja meg a kezem.
-  Eszméletlen!  - elvörösödtem.
-  Juj, ez fantasztikus! - örültünk mind a ketten.
-  Egyszerűen...egyszerűen... maga a tökély!
Katy-vel az egész éjjelt végig veséztük, hol Adam-ról beszéltem, hol a bálról váltottunk egy-két szót, no meg persze, Katy állom pasiáról, Hanry-ről. Fogalmam sincs meddig voltunk fent, de az biztos, hogy a beszélgetés végén, mind a ketten bealudtunk a kanapén.

***
Reggel 11-kor keltünk fel. Megreggeliztünk, majd egy nagy öleléssel elköszöntünk egymástól. Vissza mentem a konyhába, és elmostam a tányérokat és a poharakat, amit elhasználtunk. Felmentem a szobámba, magamra kaptam a törölközött és a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy frissítően, kellemes zuhanyt. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Megfogtam eper illatú tusfürdőmet, s beledörzsöltem libabőrös bőrömbe, majd a hajamat is megmostam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után.  A hajamat befontam két oldalra, majd enyhén kisminkeltem magam. Ezután az ágyamat megigazítottam, és a tancuccaimmal az ágyamra feküdtem, hogy megírjam a holnapi házi feladatokat. Kopogtatnak az ajtón. Felnézek a matek házimból, hogy nem e hallottam rosszul. Ismét kopognak, felülők az ágyon, kicsit kinyújtom a kezem és rohanok is le a lépcsőn, hogy kinyithassam. Egy futár jött és egy hatalmas virágot tartott a kezébe, aláírtam, majd át adta és megköszönve bevittem a konyhai bultra. A kellemes illatú rózsa között egy cetlit találtam.

" Virágot a virágnak! " Axox 

Elmosolyodtam az üzenet láttán. De édes! Kerestem a virágnak egy nagy vázát, majd egy kis vizet beleengedve bele helyeztem. Egy utolsót beleszagoltam, és vissza rohantam a szobámba, ahol a tanulással már nem tudtam foglalkozni. A kezembe tartottam Adam üzenetét, és újra és újra elolvastam.

***

Kora reggel ismét anya vitt be a suliba. Irodalom órával kezdtünk. Szokás szerint a kötelező olvasmányról beszéltünk. A tanár csak beszélj és beszélt, még én csak jegyzeteltem a füzetembe. Kicsengettek. Katy-vel a folyosó végén találkozok, mivel neki első órája nem volt. 
- Szia! - ölelem meg szorosan. - Hogy vagy?
- Szia! Álmosan! - nevet. 
Mivel, második óránk közös lesz, így az e2-es terem felé vettük az irányt.  Útközben találkozunk a srácokkal is és hozzájuk csapottunk. Az egész napot elnevetgéltük és el hülyésketük, kivéve mikor éppen óra volt, mert akkor teljesen bús komorral figyelnünk kellet az adót órára. Viszonylag eltelt a nap, sajnos Adamot sehol se láttam, így kissé csalódottan mentem haza délután. Bíztam benne, hogy ma találkozunk, vagy egyáltalán látom e, de nem így lett. Pedig, megszerettem volna köszöni a csokrot, amit küldőt.  Hamar haza értem, megebédeltem, megtanultam, majd vissza a suli pályára futni. Imádok futni! Levezeti a stresszt, és sokkal felszabadultabb leszek tőle. Bemelegítettem, a
fülesemet elővettem, majd egy kis zene kíséretével, kezdtem neki a köröknek. Miközben a tájat figyeltem, felfigyeltem a másik pályán lévő srácot, aki épp a kapuba találva lőtt golt. Nem tudtam kivenni, vajon ki lehet, de az biztos, hogy nagyon ügyes volt, és nem most csinálja először a sportot. Nem volt messze a futópálya a lacrosse pályától, talán 10 méterrel volt messzebb. Mikor épp a közelben voltam, mindig néztem. Fogalmam sincs hány körnél tartottam, de teljesen kifulladtam. Megálltam, egy kicsit, hogy kifújhassam magam. A fülest kivettem a fülemből, és a pályán lévő sráchoz közeledtem, azzal a tudattal, hátha valami ismerős lehet a pályán. 1 méterrel arrébb megálltam, hátha észre vesz. Így is lett.
- Szia! - néz hátra, és mosolyra húzza ajkát, mikor látja én vagyok az. Úristen! Ez Ő?
- Szia! - kissé halkan köszönök. Abba hagyja a játékot és felém közeledik. Homlokát megtörli, arca kissé piros. Még mindig mosolyog, szinte jobban, mint szokott. Elakadt a szavam. Nem bírtam megszólalni sem. Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal.

----------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Várom a véleményeket is! Létszi írjátok le a véleményeteket a történetről! Nagyon megköszönném! Hideg, meleg jöhet! Ha találtok pár hibát akkor bocsii! Köszönöm, hogy már 10 rendszeres olvasóm van! IMÁDLAK TITEKET!
A kövi rész nem tudom mikor jön, (ismét) de sietek!!! Begyszó!! PIPÁLJATOK IS!:)
SOK SOK PUSZI: Betty