2016. december 24., szombat

Kék szempár 05.- Fejezet - Igen vagy Nem?



"Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal."


Képtalálat a következőre: „girl and boy gif”
Fogalmam sincs mit mondjak neki! Egyszerűen nem számítottam rá, hogy Ő lesz itt. Lefagytam, ahogy a levegő közöttünk. Nem szólalt meg sem Ő, sem Én. Talán Ő is azon gondolkodik, mint mondjon nekem. Csak néztünk egymás tekintettét. Összeolvadt. 
- Mióta vagy itt? - szólaltam meg végül. 
- Fogalmam sincs - nevet. - Kicsit gyakoroltam a hétvégi meccsre. - mosolyog. Egyetértve mondatán egy aprót bólintok. Még mindig egymás előtt álltunk 5 cm-re. Mind a ketten mosolyogtunk. Fogalmam sincs mire vártam. Talán, hogy megcsókoljon? Igen! Minden porcikám kívánta Őt. Bizseregtem. Szikrázott a levegő közöttünk. A hasamban ezernyi pillangó repdesett. Pár centi volt csak közöttünk. Milliméterektől voltunk egymástól. Nem bírtam várni, mohó voltam, kívántam mézédes ajkát, hogy az enyémhez érjen. Megtörtem közöttünk, azt a néhány millimétert és az ajkára tapadtam. Fogalmam sincs mi van velem! Nem ilyen vagyok! Bele mosolyodott a csókunkba, majd szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Bele markoltam kissé nedves hajába, majd Ő fenekemet kezdte markolászni. Nem tudom, meddig csókolóztunk, de levegő hiány miatt, szét váltunk és homlokunkat összeérintve vettük szaporábban a levegőt. Mosolyogtunk. 
- Wao..- nyögi.  Én még mindig, csak mosolyogtam, pont ahogy Ő is. Arcomat gyengéden megsimogatta. A  tincset, ami a szemembe logót, a fülem mögé tűrte. Piros arcomat kezdte simogatni hüvelyk újával, közben a reakciómat vizslatta. 
- Kérdezhetek valamit? - néz mélyen szemeimbe.
- Persze! - motyogom. 
- Lennél a barátnőm? - villantja meg sármos mosolyát. 
- Igen! - ugrottam a nyakába. 

*

- Szia! - adok neki egy jóéjt csókot. 
- Szép álmokat! - kacsint. 
- Neked is! - Egy utolsó mosoly, majd belépek az ajtón. Istenem, de édes!
Anya a konyhában van. 
- Megjöttem! - kiáltom be. 
- Rendben! Lassan vacsi! - kiállt vissza.
- Oké! - mondom, majd ott sem vagyok. A lépcsőn felrohanok, majd a izzat ruháimtól megszabadulva, állok be a zuhany alá. Alaposan megmosakszok, majd a hajamat is megmosom. Mikor végzek, magam köré csavarok egy törölközött, és a szekrényemhez megyek. Egy darabig kutakodok benne, majd kiveszek egy itthoni hosszú pólót és egy rövid nacit. Felvettem őket, majd a hajamat egy kicsit megdörzsöltem a törülközővel, és hagytam magától megszáradni. A telefonomat a kezembe vettem, hogy meg nézem mennyi az idő. Nyolc múlt tíz perce. Lemegyek Anyához. 
- Hogy vagy Mamikám? - ülők le a pulthoz. 
- Jól és te szívem? 
- Primán! - lelkedezek.
- Na mesélj! - rakja oda mellém a tányért és mellém ül.


*

Reggel anya keltett fel. Felöltöztem, megmosakodtam és ki sminkeltem magamat. A táskámba belepakoltam a fontosabb könyveket és füzeteket, majd a lépcsőn lerohanva mentem be a konyhába, ahol már a kész szendvicseim vártak. A hűtőből kivettem a vizem, anyától megkaptam a reggelimet, és indultam is. A házunk előtt szokás szerint Katy várt tárt karokkal. Pár lépést tettünk, majd a suli busza megis érkezett a buszmegállóhoz. Felszálltunk. Hátra felé mentünk a hátsósorhoz ültünk, ahol Jone-ék voltak. Csatlakoztunk a beszélgetésükhöz. 

Szokás szerint unalmas volt a nap. Talán, egyedül, az volt a jó benne, hogy a fiúk itt voltak, és sokat hülyéskedtünk, együtt. Adammal még nem találkoztam. Gondolom edzésük van. Harmadik óránk van, ami biológia. Érdekes tananyagokat veszünk. Emberi test és az állatok. Ez a kettő anyag áll hozzám a legközelebb, a többi unalmas, és érdektelen számomra. Most csak a tanár magyarázott, és mi csak jegyzeteltünk, ami fontos lehet. Kicsengettek. Katy és Én a kilátóhoz mentünk ebédelni. Leültünk a szokásos helyünkre és megebédeltünk, közben pedig beszélgettünk. Most a fiúknak lesz edzésük, amit Katy-vel meg is nézünk, mivel lyukas óránk lesz. Lelkedezve szurkolunk Jone-éknak. A meccs végére ismét mi győzedelmeskedtünk. Meg is dicsérjük őket. Katy és én vissza megyünk a termekhez. Már csak kettő óránk lesz. Egy irodalom és egy művészetek. Mrs. Benson nemsokkal, hogy becsengettek jött is. El mondta az aznapi anyagot, majd leírtuk. Művészeteken egymást kellett lerajzolnunk, ami kicsit nehézkes volt, mivel nem nagyon tudunk embert rajzolni, de a rajz végeztével egész jól sikerült ahhoz képest. Mrs. Travisznak beadtuk a rajzunkat, majd a táskába bepakolva felvettem a kabátom és a sapkámat. Haza felé menet beugrottam még a pékségbe. Két sarokra voltam, mikor észre vettem valaki a házunk előtt parkol. Fura. Nem várunk senkit. Lehet Adam az és azért jött, hogy meglepjen? – gondolkozok el. Izgatottan és kíváncsiság teljesen tettem meg még azt a pár lépést haza. A srác háttal volt. 
- Segíthetek? – kérdezem. Ekkor megfordult.
- Daniel? - nézek döbbent arccal az előttem álló férfira.

----------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meg is hoztam az új részt! Sajnálom a késést! Próbáltam kihozni magamból a legtöbbet, de csak ennyit tudtam írni. Remélem, azért tetszik! Pipáljatok, kommizatok:) És BOLDOG, KELLEMES, ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!! 
SOK SOK PUSZI: Betty