"Egyszer hallottam a hangsúlyt, tudtam, hogy ki volt az."
Lassan oda léptem az ajtóhoz, s halkan, lassú léptekkel, kissé félve nyitottam ki azt. Előttem állt, dühös kék szemekkel meredt rám. Haja kissé csapzott volt, és szanaszét állt, - gondolom idáig futott. Fogalmam sincs mi történt, hogy ilyen mérges rám. Nekem kéne dühösek lennem Ő rá. Még neki áll feljebb.
- Mit akarsz? - nézek rá, kissé mérgesen. Vagyis próbáltam úgy nézni rá. Még mindig dühös vagyok rá!
- Hogy, mi bajom? Azt kérdezed, mi bajom? Te! Te vagy a bajom! - köpködi a szavakat felém.
- Én?!? - nevetem el magam. Nevetséges.
- Igen, te! - mered rám. Látom az arcán, hogy feszült, izmos keze kissé megfeszült, s látni lehetett rajta, hogy valami nyomja is a lelkét. Fogalmam sincs, mi történhetett vele, de tudtam, szinte tudtam, hogy valami van. Egy fél percre el feledkeztem mindenről, és csak rá figyeltem. Közelebb mentem hozzá, és gyengéden megöleltem. Mellkasába fúrtam a fejem, és be csuktam a szemem. Háta megfeszült, majd lassacskán el lazult. Kezeivel át ölelt, s a fejemre egy apró puszit nyomot. Még szorosabban ölelt, annyira, hogy majd meg fulladtam, de nem érdekelt.
- Szeretlek! - nyögi ki halkan fülembe. Hirtelen ki pattanak a szemeim. Most tényleg azt mondta, hogy szeret?!?
Fel néztem rá.
- Szeretlek! - ismételte meg, hangosabban. Szemei csillogtak, s egy kis mosoly is megjelent arcán. El mosolyogtam én is, majd a kezem a nyaka köré csavartam, és lábujjhegyre állva megcsókoltam.
- Én is szeretlek! - mondom, mikor el válnak ajkaink.
El mosolyodik, kajlán, majd ismét ajkamra tapad. Hosszasan megöleltem még búcsúzásként, majd, elindult a kapu felé.
- Várj! - kiáltom. Nem tudom, mi üthetett belém. Ő csak hátra néz, és ismét rám mosolyodik. Oda rohanok.
- Nincs kedved maradni? - kérdezem, hátra tett kézzel, és kutya szemekkel nézek fel rá.
- Maradhatok? Szeretnéd? - kérdezi, örömtelien.
- Igen! - bólintok hevesen. El mosolyodik, majd hirtelen fel kap és megcsókol.
A bejárati ajtót kinyitotta - én még mindig az ölében voltam - és fel vitt a lépcsőn be a szobámba, onnan le tett az ágyra, majd ismét ajkamra tapadt. Hosszasan csókolt, lágyan, gyengéden, és finoman. Kellemes mentolos íze volt csókjának.
A pólómat kezdte le venni rólam, de megállítottam.
- Ne haragudj, de ez még túl gyors lenne nekem... - mondom lehajtot fejjel.
- Az az igasság, hogy volt egy fiú 1 évvel ezelőtt, ő volt az első szerelmem, és hát nem szeretnék semmit se elkapkodni. - . Az államat megfogta, majd kényszerített, hogy rá nézek. Halványan mosolygott.
- Megértem. Várok ameddig szerednéd! Szeretlek! - ölel át szorosan.
- Szeretlek! - fúrom bele mellkasába a fejem.
- Akkor, mit csináljunk? - kérdezi, és elkezdi simizni a hátamat, majd a fejemre kapok egy puszit.
- Biztos, hogy nem gond? - bizonytalanok el.
- Biztos! Szeretlek! - mondja ismét. Istenem! Le vesz ez a fiú a lábamról! Vissza fekszek, majd Ő elkezdi tovább simogatni a hátam, amitől hamar álomba is merültem.
*
Reggel, mikor fel ébredtem, még mindig ugyan úgy feküdtünk, mint, ahogy elaludtunk. Szerencsére szombat van és nem kell suliba menni. Fel néztem Adamra. Aludt. Nagyon édes volt számomra a látványa. Édesen szuszogot. A mellkasán körkörös mozdulatokkal kezdtem simogatni. Közben, pedig, figyeltem arcát. A szemei még mindig csukva volt, de halványan mosolygott. El nevettem magam.
- Jó reggelt! - köszöntöm, majd felé hajlok és adok egy hosszú puszit ajkára.
- Jó reggelt! - köszönt, majd magára ránt és hosszasan megcsókol.
- Szeretlek! - mondom, mikor el válnak ajkaink. El mosolyodik.
- Én is! - ölel magához. Egy pár percig feküdtem mellkasán, majd fel álltam és a fürdőbe mentem volna, ha nem húz vissza magához.
- Na... Engedj! - nevetek és bele nézek tenger kék szemeibe.
- Nem! Itt maradsz! - szorít ölelésén.
- Ha adok egy csókot, mehetek? - mosolyodok el.
- Talán. - fél oldalasan elmosolyodik.
A kezemet nyaka köré fontam, majd hosszasan megcsókoltam. Ismét fel álltam öleléséből és a fürdőbe mentem megmosakodni. Mikor kész lettem, a szekrényemhez mentem és valami kényelmes, picit nem annyira otthonos ruha után kutatva. Úgy döntöttem, inkább maradok egy egyszerű rózsaszín pólónál és egy sötét kék farmernél. Felöltöztem, addig Adam a konyhába volt és reggelit készített nekünk. Le mentem a lépcsőn, be a konyhába, ahol hátulról át karolva ölelem át. Hátra pillantott rám, majd utána megfordult és az arcomat megfogva, simogatni kezdett. Kellemes volt az érintése, kissé meg is borzongtam tőle. Számra kaptam egy kis puszit. A szekrényből elővettem két tányért és villát, és az asztalra tettem. Szedtem egy kis tojást magamnak és két pirítost is el vettem a tányérról, és enni kezdtem. Lassan megreggeliztünk, majd egy kis nasival a kanapéra feküdtünk tvt nézni. Adam be rakta a DVD lejátszóba a CD-t, majd kezdődhetett a film. A popcornot a kezembe vettem, majd mikor Adam mellém feküdt, a lábamat rá helyeztem az övére.
*
Gyönyörűen sütött kint a nap. A teraszon figyeltem a lenyugvó napot. Adam a konyhában volt, nem tartott pár percig, mire vissza jött, a kezében 2 bögrét szorongatott. Az egyiket oda nyújtotta felém, amit én halvány mosollyal köszöntem meg. Mellém ült és át karolt. Belekortyoltam a teámba.
- Carol. - szólal meg egy kis idő múlva.
- Igen, Adam? - nézek rá kérdő pillantással. Elmosolyodik, majd folytatja:
- Lenne kedved el jönni velem valahová? - néz rám tenger kék szemeivel.
- Hát persze. Nagyon szívesen! - Megölelem, ajkára nyomok egy hosszú puszit. Rá pillantok a lenyugvó napra, majd fel állva - Adamot magam után húzva - be megyünk a nappaliba, ahol az üres popcornos edényt és a poharakat felszedve a mosogatóba helyezem.
- 1 óra elég, hogy kész legyél, édesem? - karol át.
- Persze. Ezeket még elmosom és akkor készülődök. - vigyorodok el.
- Rendben. Akkor 1 óra múlva jövők érted! - kacsint rám, majd az arcomra egy puszit nyom és elmegy. Elöblítem az edényt, majd a szekrénybe helyezem őket. A kezemet megtörlöm, s a lépcsőn felfutva foglalom el a fürdőszobát. Hajat mosok, megmosakodok, s mikor készen vagyok, magamra csavarok egy törölközött, majd megmosom a fogamat is. A szekrényemhez sétálok, ahol nehéz döntés után, kiválasztom a legtökéletesebb ruhámat és fehérneműt. Felöltözök, megszárítom a hajam és ki vasalom azt. Szemhéjamra kenek egy halvány rózsaszín púdert és kihúzom a szememet macskásra. Ajkamra teszek egy kis szájfényt. Nyakamra fújok a kedvenc parfümömből. Kész! Állapítom meg magam a tükör előtt. Órámra pillantok: van még öt percem. Cipőmet és a táskámat megfogom, - amibe bele is helyezem a telefonomat - majd a nappaliba fel veszem a magassarkúmat. Csengettek. Mosolyogva nyitok ajtót.
- Szépségem!
--------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Igen, igen, tudom! Megint jó régen volt rész.... Tudom, tudom...Sajnálom... A suli teljesen elveszi az időmet és még sorolhatnám a dolgokat. Tudom, azt hiszitek, hogy ezek csak kifogás, de nem. Egyszerűen nincs időm, ha meg, ha úgy adódik, hogy van, akkor, pedig, nincs ihletem, vagy épp designeket/fejléceket készítek. Eléggé oda kell most figyelnem a tanulásra...Nemsokára év vége és össze kellene kapnom magam...Most se tudok ígérni nagyot, de megpróbálom minden hónapba 1 vagy, ha sikerül 2 fejezetet össze hozni:)) Ne haragudjatok rám, tényleg SAJNÁLOM...
Addig is ki tartás a suli végéig és sok puszi: Betty
- Carol. - szólal meg egy kis idő múlva.
- Igen, Adam? - nézek rá kérdő pillantással. Elmosolyodik, majd folytatja:
- Lenne kedved el jönni velem valahová? - néz rám tenger kék szemeivel.
- Hát persze. Nagyon szívesen! - Megölelem, ajkára nyomok egy hosszú puszit. Rá pillantok a lenyugvó napra, majd fel állva - Adamot magam után húzva - be megyünk a nappaliba, ahol az üres popcornos edényt és a poharakat felszedve a mosogatóba helyezem.
- 1 óra elég, hogy kész legyél, édesem? - karol át.
- Persze. Ezeket még elmosom és akkor készülődök. - vigyorodok el.
- Rendben. Akkor 1 óra múlva jövők érted! - kacsint rám, majd az arcomra egy puszit nyom és elmegy. Elöblítem az edényt, majd a szekrénybe helyezem őket. A kezemet megtörlöm, s a lépcsőn felfutva foglalom el a fürdőszobát. Hajat mosok, megmosakodok, s mikor készen vagyok, magamra csavarok egy törölközött, majd megmosom a fogamat is. A szekrényemhez sétálok, ahol nehéz döntés után, kiválasztom a legtökéletesebb ruhámat és fehérneműt. Felöltözök, megszárítom a hajam és ki vasalom azt. Szemhéjamra kenek egy halvány rózsaszín púdert és kihúzom a szememet macskásra. Ajkamra teszek egy kis szájfényt. Nyakamra fújok a kedvenc parfümömből. Kész! Állapítom meg magam a tükör előtt. Órámra pillantok: van még öt percem. Cipőmet és a táskámat megfogom, - amibe bele is helyezem a telefonomat - majd a nappaliba fel veszem a magassarkúmat. Csengettek. Mosolyogva nyitok ajtót.
- Szépségem!
--------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Igen, igen, tudom! Megint jó régen volt rész.... Tudom, tudom...Sajnálom... A suli teljesen elveszi az időmet és még sorolhatnám a dolgokat. Tudom, azt hiszitek, hogy ezek csak kifogás, de nem. Egyszerűen nincs időm, ha meg, ha úgy adódik, hogy van, akkor, pedig, nincs ihletem, vagy épp designeket/fejléceket készítek. Eléggé oda kell most figyelnem a tanulásra...Nemsokára év vége és össze kellene kapnom magam...Most se tudok ígérni nagyot, de megpróbálom minden hónapba 1 vagy, ha sikerül 2 fejezetet össze hozni:)) Ne haragudjatok rám, tényleg SAJNÁLOM...
Addig is ki tartás a suli végéig és sok puszi: Betty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése