"A fiú abban a pillanatba rám nézet, - mintha tudta volna, hogy róla beszélünk, - és száz wattos mosolyt küldőt felém, amitől én teljesen elolvadtam."
Fogalmam sincs mi üthetett belém, de tudtam, hogy őt meg kell szereznem. Valahogy, de meg kell!
Csak néztem a pályán, ahogy, mindig betalált a kapuba. Fogalmam sincs, hogy meddig bámultam a meccset, de, Katy piszkálni kezdett, így muszáj volt a szememet rá szegeznem.
- Mond, drága, egyetlen barátném! - fordultam felé, nagy mosollyal.
- Nem akarlak megzavarni, Adam ámuldozásából, de sajnos mennünk kell! Öt perc és kicsengetnek. - mondja.
- Ó..oké...Menjünk! - kissé csalódva, felveszem a hátizsákom, az egyik vállamra, majd még egy utolsó pillantás a pálya felé, s elindulunk.
*
Szekrényembe bepakolók, bezárom, s elindulok Katyvel haza. Egy darabig, csendben megyünk egymás mellett. Azóta, amióta lejöttünk a pályáról, nem láttam Adamet, de végül is nem zavart, annyira amennyire gondoltam volna. Talán, mégse kéne belebonyolódnom, ebbe az egészbe! Jobb ez így.
- Tanulunk ma együtt? - töri meg a csendett Katy.
- Nálatok vagy nálunk? - fordulok felé.
- Nálunk?!? - bizonytalanodik el.
- Oké! - bólintok.
Mivel, Katy nem olyan messze lakik a sulitól, így gyalog mentünk hozzájuk. Lepakoltunk a szobába, ettünk egy pár falatott a konyhába, s közben beszélgettünk, Katy anyukájával a mai napról.
Mikor végeztünk, felmentünk a szobába, majd neki álltunk a beadandónak. Nagy nehezen össze dobtuk a - több mint 2 oldalas esszét, - és miután mindennel készen voltunk, Katy ágyara feküdünk. Egy darabig a plafont figyeltem, közbe Katy mesélni kezdett még Chrisről, és, arról, hogy miket csináltak még én, a nagy szüleimmel voltam.
- .... és azóta láttad Adamot, mióta le mentünk a pályáról? - felem fordítja fejet, és halvány mosoly jelenik meg arcán. Elmosolyodok egy pillanatra, majd kissé csalódottan nemlegesen bólintok.
- Sajnos nem...- sóhajtom. - tudod, félek, hogy ismét csalódás ér, Patrick után. Azért 2 évet voltunk együtt, és hát...- nem bírtam befejezni. A szemem könnyes volt, és túl sok érzelem kavargott bennem, mióta elveszítettem őt. De erősnek kell lennem, nem szabad újra össze törnöm! Most nem! Nem lehet! Gyengéd ölelésbe zárt barátnőm. Vállára hajtom fejem, és úgy ölelem magamhoz őt.
- Annyira jó, hogy vagy nekem! - ölelem még szorosabban. Érzem, hogy elmosolyodik, és még jobban magához húz. - Te vagy a világon a legjobb, barátnője! - Elneveti magát, és rám néz.
- Nem, mert, te vagy az! - kezd el vitázni, röhögve.
- Te!
- Te! - S ez ment egész végig, mégnem, meg nem untuk és ki nem mondtam volna, hogy mind a ketten a legjobbak vagyunk. Nevetve, megöleltük egymást mégegyszer. Újra ledőlünk az ágyra. Pihentünk. Egy kicsit lehunyom a szemem. Elképzelem,: hogy egy szép tisztáson vagyok, ahol madarak csicsergése hallatszik és pillangók ezrei repülnek körülöttem. A nap fény ragyog a fejem felett, ahogy napozok alatta, szinte érzem, hogy éget. Mosolygok. Mellettem megsimogat valaki, kinyitom szemeimet. Patrick az. Felülők, majd halovány csókot lehelek ajkaira. Ő kajlán elmosolyog, majd még többet kér, amit engedek is neki. Csókja lágy, és szenvedélyesebb, mint szokott és ez tetszik. Kifejezetten tetszik!
- Szeretlek! - nézz rám, aranybarna szemeivel, ami csillogót a vágytól és az örömtől.
- Én is, Patrick! - csókolóm meg.
Felkellek. Katy édesen alszik mellettem. Megnézem az órámat, hogy megnézzem mennyi az idő. Fél tizenegy. A telefonomat előveszem, hogy megnézem anya keresett e. Igen. Öt nem fogadott hívás. Fel is hívom, hogy jelezem neki, minden oké, csak Katynél vagyok, és már megyek is haza. Leteszem a telefonom, a zsebembe csúsztatom, és felkeltem Katyt. Nem szívesen ébreszteném fel, de ha csak úgy elmennék, hogy nem szólok neki, leharapná a fejemet.
- Kate - finoman kezdem mozgatni a vállat. - Kate! Mennem kell! - morog egyet, s a másik oldalára fekszik.
- Jó, akkor én mentem! - felállok, de Katy vissza ránt az ágyra és karjaiba zár.
- Hallod! Megfojtasz! - nevetek.
- Itt maradsz! - mondja, mély hangon. Elkezdek nevetni hangján, majd ő is elkezd nevetni rajta. Megpróbálok kiszabadulni szorításából, nem nagy sikerekkel. Elfáradok. Elenged.
- Jól vagy? - kérdezi, aggódva.
- Azon kívül, hogy majdnem megfolytottál, nem igazán. - lehajtom fejem, és a kezemet kezdem figyelni. Katy megölel.
- Patrick? - Tudta jól mi a baj. Én csak bólogattam, hogy igen, Ő.
- Mennem kell...- mondom, egy kis idő múlva, csalódottan. Kibújok meleg karjai közül, megtörlőm a szemeimet a könnyektől, amik kiszöktek szemeim közül. Egy kis halvány mosolyt erőltetve magamon. Katy megszorítja kezem biztatásként, hogy minden rendben lesz. Bár minden a legnagyobb rendben lenne!
Az ajtóban megölelem még Katyt, majd elindulok. Kissé lehűlt a levegő, így összébb húzom magamon a kabátot. A lámpák enyhén világították meg a teret, épp hogy pislákolt. Talán, ez miatt, félelmetesebb volt az utcán menni, így késő este. Csak az előttem álló járdát figyeltem. Gyors léptekkel hallattam előre. Hirtelen, megállt előttem egy furgon. Kissé elkapott abban a pillanatban a félelem, és a a kétségbeesés. Csak ott álltam az utca sarkán, és néztem ki lehet a vérvörös autóban belül.
- Helló! - Egy férfias hang szólalt meg. - Elvigyelek? - kérdezi. Ekkor ismét egy nagy puffként érint, a sokk, mikor kinéz az ablakon, Adam. Uram isten!
Nem birok megszólalni sem. - Sz...ia..- hangom halk, és akadozott, nemis biztos, hogy meghallotta.
- Ülj be! - kiszáll az autóból, majd kinyitja nekem. Kedves gesztus, de nem vagyok benne biztos, hogy be kellene ülnöm mellé.
- Nyugi, nem akarlak elrabolni!- nevet. De édes. Kissé még bizonytalanul állók előtte, - közben ő szemeivel mutatja üljek nyugodtan be- sóhajtok, majd beleegyezek és beülök. Becsukja előttem az ajtót, és a sofőr ülésre ül.
- Hova vigyelek? - nézz rám csillogó kék szemeivel és az édes mosolyával. Már most levett a lábamról.
- Edges Street 34.- mondom, s a gázra tapos. Hát remélem minden rendben lesz!
Mikor végeztünk, felmentünk a szobába, majd neki álltunk a beadandónak. Nagy nehezen össze dobtuk a - több mint 2 oldalas esszét, - és miután mindennel készen voltunk, Katy ágyara feküdünk. Egy darabig a plafont figyeltem, közbe Katy mesélni kezdett még Chrisről, és, arról, hogy miket csináltak még én, a nagy szüleimmel voltam.
- .... és azóta láttad Adamot, mióta le mentünk a pályáról? - felem fordítja fejet, és halvány mosoly jelenik meg arcán. Elmosolyodok egy pillanatra, majd kissé csalódottan nemlegesen bólintok.
- Sajnos nem...- sóhajtom. - tudod, félek, hogy ismét csalódás ér, Patrick után. Azért 2 évet voltunk együtt, és hát...- nem bírtam befejezni. A szemem könnyes volt, és túl sok érzelem kavargott bennem, mióta elveszítettem őt. De erősnek kell lennem, nem szabad újra össze törnöm! Most nem! Nem lehet! Gyengéd ölelésbe zárt barátnőm. Vállára hajtom fejem, és úgy ölelem magamhoz őt.
- Annyira jó, hogy vagy nekem! - ölelem még szorosabban. Érzem, hogy elmosolyodik, és még jobban magához húz. - Te vagy a világon a legjobb, barátnője! - Elneveti magát, és rám néz.
- Nem, mert, te vagy az! - kezd el vitázni, röhögve.
- Te!
- Te! - S ez ment egész végig, mégnem, meg nem untuk és ki nem mondtam volna, hogy mind a ketten a legjobbak vagyunk. Nevetve, megöleltük egymást mégegyszer. Újra ledőlünk az ágyra. Pihentünk. Egy kicsit lehunyom a szemem. Elképzelem,: hogy egy szép tisztáson vagyok, ahol madarak csicsergése hallatszik és pillangók ezrei repülnek körülöttem. A nap fény ragyog a fejem felett, ahogy napozok alatta, szinte érzem, hogy éget. Mosolygok. Mellettem megsimogat valaki, kinyitom szemeimet. Patrick az. Felülők, majd halovány csókot lehelek ajkaira. Ő kajlán elmosolyog, majd még többet kér, amit engedek is neki. Csókja lágy, és szenvedélyesebb, mint szokott és ez tetszik. Kifejezetten tetszik!
- Szeretlek! - nézz rám, aranybarna szemeivel, ami csillogót a vágytól és az örömtől.
- Én is, Patrick! - csókolóm meg.
Felkellek. Katy édesen alszik mellettem. Megnézem az órámat, hogy megnézzem mennyi az idő. Fél tizenegy. A telefonomat előveszem, hogy megnézem anya keresett e. Igen. Öt nem fogadott hívás. Fel is hívom, hogy jelezem neki, minden oké, csak Katynél vagyok, és már megyek is haza. Leteszem a telefonom, a zsebembe csúsztatom, és felkeltem Katyt. Nem szívesen ébreszteném fel, de ha csak úgy elmennék, hogy nem szólok neki, leharapná a fejemet.
- Kate - finoman kezdem mozgatni a vállat. - Kate! Mennem kell! - morog egyet, s a másik oldalára fekszik.
- Jó, akkor én mentem! - felállok, de Katy vissza ránt az ágyra és karjaiba zár.
- Hallod! Megfojtasz! - nevetek.
- Itt maradsz! - mondja, mély hangon. Elkezdek nevetni hangján, majd ő is elkezd nevetni rajta. Megpróbálok kiszabadulni szorításából, nem nagy sikerekkel. Elfáradok. Elenged.
- Jól vagy? - kérdezi, aggódva.
- Azon kívül, hogy majdnem megfolytottál, nem igazán. - lehajtom fejem, és a kezemet kezdem figyelni. Katy megölel.
- Patrick? - Tudta jól mi a baj. Én csak bólogattam, hogy igen, Ő.
- Mennem kell...- mondom, egy kis idő múlva, csalódottan. Kibújok meleg karjai közül, megtörlőm a szemeimet a könnyektől, amik kiszöktek szemeim közül. Egy kis halvány mosolyt erőltetve magamon. Katy megszorítja kezem biztatásként, hogy minden rendben lesz. Bár minden a legnagyobb rendben lenne!
Az ajtóban megölelem még Katyt, majd elindulok. Kissé lehűlt a levegő, így összébb húzom magamon a kabátot. A lámpák enyhén világították meg a teret, épp hogy pislákolt. Talán, ez miatt, félelmetesebb volt az utcán menni, így késő este. Csak az előttem álló járdát figyeltem. Gyors léptekkel hallattam előre. Hirtelen, megállt előttem egy furgon. Kissé elkapott abban a pillanatban a félelem, és a a kétségbeesés. Csak ott álltam az utca sarkán, és néztem ki lehet a vérvörös autóban belül.
- Helló! - Egy férfias hang szólalt meg. - Elvigyelek? - kérdezi. Ekkor ismét egy nagy puffként érint, a sokk, mikor kinéz az ablakon, Adam. Uram isten!
Nem birok megszólalni sem. - Sz...ia..- hangom halk, és akadozott, nemis biztos, hogy meghallotta.
- Ülj be! - kiszáll az autóból, majd kinyitja nekem. Kedves gesztus, de nem vagyok benne biztos, hogy be kellene ülnöm mellé.- Nyugi, nem akarlak elrabolni!- nevet. De édes. Kissé még bizonytalanul állók előtte, - közben ő szemeivel mutatja üljek nyugodtan be- sóhajtok, majd beleegyezek és beülök. Becsukja előttem az ajtót, és a sofőr ülésre ül.
- Hova vigyelek? - nézz rám csillogó kék szemeivel és az édes mosolyával. Már most levett a lábamról.
- Edges Street 34.- mondom, s a gázra tapos. Hát remélem minden rendben lesz!
----------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom (!!!) a kis elcsúszást, de sok volt a suli. Doga-doga hátán, és egyszerűen nem volt időm befejezni a végét, csak most! Remélem, azért, nem haragszotok! A következő rész fogalmam sincs mikor jön, de igyekszek!:// Sok puszi! Most már pipálni is lehet! Várom a véleményeteket is! :))
Puszii: Betty
Sziasztok! Sajnálom (!!!) a kis elcsúszást, de sok volt a suli. Doga-doga hátán, és egyszerűen nem volt időm befejezni a végét, csak most! Remélem, azért, nem haragszotok! A következő rész fogalmam sincs mikor jön, de igyekszek!:// Sok puszi! Most már pipálni is lehet! Várom a véleményeteket is! :))
Puszii: Betty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése