- Hova vigyelek? - nézz rám csillogó kék szemeivel és az édes mosolyával. Már most levett a lábamról.
- Edges Street 34.- mondom, s a gázra tapos. Hát remélem minden rendben lesz!
Épségben haza értem. Megköszöntem a haza utat, majd a kocsiból kiszállva, elköszöntem Adamtól, és becsuktam az ajtót. Előkerestem a lakás kulcsom, majd egy utolsót intettem a kocsiba ülő srácnak, majd beléptem a küszöbön. Lakásba sötét volt, de anya szobájából még kiszűrődött a lámpa fénye. Bementem hozzá. Éppen egy könyvet olvasót, és mikor észre vett, nagy mosollyal az arcán, oda futott hozzám, és megölelt. Ezen csak elmosolyodtam, adtam az arcára egy puszit, és egy: "- Jó éjttel" felmentem a szobámba. Fáradt voltam már, így inkább bebújtam a puha ágyamba és elaludtam. Majd holnap reggel letussolok.
*
A nap fény beszűrődő sugarai, keltett fel álmomból. Kissé nyöszörködve, kinyújtottam elgémberedett testemet, majd néhány pislogás után felkeltem. Belebújtam puha pink mamuszkámba, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy forró, gőzölgő kávét. Kávával a kezembe, leültem az ablak párkányhoz, és a őszi tájat figyeltem. Mese szép! Az utca sárga és barna színekben pompázót. A fákon szinte alig maradt pár levél. Az idő kellemes volt. Egy utolsót ki pillantottam, majd mosolyogva a mosogatóba raktam a bögrém, és felmentem lezuhanyozni. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után. Szőkés-barna hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon. Az arcomra kentem egy kis sminket, majd az íróasztalomhoz sétáltam. Leültem a gurulós székembe, és bekapcsoltam a laptopomat. Körülnéztem egy kicsit a neten, majd fel léptem egy pár percre a közösségi oldalamra. Katy pont fent volt.
"Sziaa:) Nincs kedved sétálni egyet? Olyan szép az idő most!"
"Szióó:) De van! :D"
"OKÉ!! 20 perc múlva ott vagyok! :*"
"RENDBEN! :*"
Amíg Katyre vártam, megmostam a fogamat, majd össze pakoltam a táskámba. Telefon, pénztálca.
- Oké, minden megvan. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és leszaladtam a lépcsőn. A fogasról levettem a kabátomat a sapkámat és a szálamat. Amint kilépek a ház kapuján, megpillantom Adammet. A kapunak támaszkodva, karba tett kézzel álldogált, és egyenesen rám mosolygot. Divatos koptatott farmert és fekete kabátot visel, alatta egy kék inggel. Nem tudom észrevenni, hogy Adam Madsennek igazán jól áll ez a ruha.
- Adam! - döbbentem le.
- Szia! - mosolyodott el, kacéran.
- Mit keresel itt? - lepődtem meg.
- Gondoltam nem bánod ha eljövök. - nézet rám gyönyörű szemeivel.
- Sétálhatnánk egyet. - mutat újával hátra felé.
- Pont sétálni indultam. - mosolygok el.
- Szuper! - vigyorog és elindul.
- Adam! - szólítom meg.
- Igen? - néz vissza.
- Őőő...
Most mit mondjak neki?!? Hogy Katyvel megyek sétálni?!?
- Az az igazság, hogy éppen Katyt várom.- kissé bizonytalanul szólalok meg.
- Ó. Értem. - látom az arcán, hogy csalódott, de próbálja tükrözni.
- Hát...végül is. Szólhatok neki. - szólalok meg egy pár perc múlva. Nem mond semmit. Elmosolyodik. Tárcsázom Katyt. Elmondom neki, hogy mégse tudok elmenni és, hogy később elmondom, hogy miért.
- Bocsi, de le kell tennem! Mindent elmondok majd! Hidd el, örülni fogsz neki! - mosolyodok el.
- Oké! Puszii - tette le. A táskámba raktam a telefonomat, majd nagy mosollyal az arcomon oda léptem Adamhoz.
- Mehetünk? - mosolyog el. Én csak elmosolyogva bólintok.
Fogalmam sincs merre mehetünk, de egész jól éreztem magam Adammal. Kedves, vicces, és ez furcsa számomra, amit nem tudok mire vélni. A vonzó külseje mögött, megtévesztő lehet, de ha kicsit közelebbről megismerjük, akkor egy aranyszívű, lélek ember. Bár nem lehet tudni, hogy így akarja megtéveszteni az embert. Mégis az lesz a legjobb, ha résen leszek és nem esek belé!
Sok mindent megtudtam Adamről. Hogy, hol lakot, hol élt, és hogy miért pont Amerikába jöttek. Csak mesélt és mesélt. Egy nyugodt kis kávézóba foglaltunk helyet. Forró csókit ittunk, muffinokat ettünk és nagyokat nevetgéltünk. Meséltünk egymásnak vicces sztorikat, amin jót kacagtunk, annyira, hogy már a hasunkat fogtuk. Nagyon rég éreztem ilyen jól magam. Kellemes volt.
- Lassan indulni kéne. - nézek ki az ablakon.
- Igen. Lassan. - mosolyog. A kabátomért nyúltam és felvettem. Adam, addig elment a pulthoz kifizetni, amit fogyasztottunk. Hiába győzködtem, hogy beszállok, nem engedte, így inkább rá hagytam, de abban megegyeztünk a következőt én fogom állni. Adam vissza jött, felöltözött és már mehetünk is. Elköszöntünk a pult mögött lévő kedves pincértől, majd Adam illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, amit mosolyogva köszöntem meg. És elindultunk ismét abba az irányba, ahonnan jöttünk.
Összeakad tekintettünk. Tűz ég a szememben. Ajka az ajkamra tapad. Fojtott hang szakad ki belőlem, és átölelem a nyakát. Nyelve végigsöpör a számban, felnyögök, mikor találkozik az enyémmel. Istenem, milyen finom!
Nagyon-nagyon rég nem csókolóztam. És így sohasem csókoltak meg.
Testem a testéhez, simul, hogy még többet érezzen belőle, miközben felderíti a számat. Nyelvünk táncol, isszuk egymást. Csókja finom, követelőző és forró.
Vándorló kezem puha hajához ér, ujjaimmal végigszántok rajta. Az ő keze pedig lecsúszik, és a fenekembe markol. Annyira nagyon jól esik, hogy csók közben újra felnyögök, sóvár hanggal felel rá. Térdem elgyengül, úgy kapaszkodok belé. A csókja lett a horgony, ami elszakítja száját az enyémtől, és zihálva hátra lép, tiltakozó hang tör elő torkomból. Lassan kinyílik a szemem, és meglátom mosolyát.
- Te aztán tudsz csókolni!
Szégyenlősen mosolygok fel rá. Próbálok magamhoz térni. Lihegve szedem a levegőt, de minden belégzéssel finom illatát szívom magamba.
- Hűha! - kiáltok fel hülyén.
- Jaja - mondja erre rendületlen mosollyal. - Akkor Jó éjt, Carorlyn!
- Jó éjt! - Mosolygok, mint egy vad alma. Rám mosolyog és elmegy. Vágyakozva tekintek utána. Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón.
-----------------------------------------------------------------------------------
Hát, sziasztok, drágák! Itt is lenne a következő rész! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni!! Tudjátok a suli...Remélem azért megértitek :)) Várom most is a véleményeket, pipákat! Ha esetleg új lennél, vagy még nem vagy feliratkozva tedd meg! Szívesen várom a véleményeket a történetről! Jó, rossz is jöhet, így tanulhatok a hibákból!
Sok puszi: Betty
- Oké, minden megvan. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és leszaladtam a lépcsőn. A fogasról levettem a kabátomat a sapkámat és a szálamat. Amint kilépek a ház kapuján, megpillantom Adammet. A kapunak támaszkodva, karba tett kézzel álldogált, és egyenesen rám mosolygot. Divatos koptatott farmert és fekete kabátot visel, alatta egy kék inggel. Nem tudom észrevenni, hogy Adam Madsennek igazán jól áll ez a ruha.
- Adam! - döbbentem le.
- Szia! - mosolyodott el, kacéran.
- Mit keresel itt? - lepődtem meg.
- Gondoltam nem bánod ha eljövök. - nézet rám gyönyörű szemeivel.
- Sétálhatnánk egyet. - mutat újával hátra felé.
- Pont sétálni indultam. - mosolygok el.
- Szuper! - vigyorog és elindul.
- Adam! - szólítom meg.
- Igen? - néz vissza.
- Őőő...
Most mit mondjak neki?!? Hogy Katyvel megyek sétálni?!?
- Az az igazság, hogy éppen Katyt várom.- kissé bizonytalanul szólalok meg.
- Ó. Értem. - látom az arcán, hogy csalódott, de próbálja tükrözni.
- Hát...végül is. Szólhatok neki. - szólalok meg egy pár perc múlva. Nem mond semmit. Elmosolyodik. Tárcsázom Katyt. Elmondom neki, hogy mégse tudok elmenni és, hogy később elmondom, hogy miért.
- Bocsi, de le kell tennem! Mindent elmondok majd! Hidd el, örülni fogsz neki! - mosolyodok el.
- Oké! Puszii - tette le. A táskámba raktam a telefonomat, majd nagy mosollyal az arcomon oda léptem Adamhoz.
- Mehetünk? - mosolyog el. Én csak elmosolyogva bólintok.
Fogalmam sincs merre mehetünk, de egész jól éreztem magam Adammal. Kedves, vicces, és ez furcsa számomra, amit nem tudok mire vélni. A vonzó külseje mögött, megtévesztő lehet, de ha kicsit közelebbről megismerjük, akkor egy aranyszívű, lélek ember. Bár nem lehet tudni, hogy így akarja megtéveszteni az embert. Mégis az lesz a legjobb, ha résen leszek és nem esek belé!
Sok mindent megtudtam Adamről. Hogy, hol lakot, hol élt, és hogy miért pont Amerikába jöttek. Csak mesélt és mesélt. Egy nyugodt kis kávézóba foglaltunk helyet. Forró csókit ittunk, muffinokat ettünk és nagyokat nevetgéltünk. Meséltünk egymásnak vicces sztorikat, amin jót kacagtunk, annyira, hogy már a hasunkat fogtuk. Nagyon rég éreztem ilyen jól magam. Kellemes volt.
- Lassan indulni kéne. - nézek ki az ablakon.
- Igen. Lassan. - mosolyog. A kabátomért nyúltam és felvettem. Adam, addig elment a pulthoz kifizetni, amit fogyasztottunk. Hiába győzködtem, hogy beszállok, nem engedte, így inkább rá hagytam, de abban megegyeztünk a következőt én fogom állni. Adam vissza jött, felöltözött és már mehetünk is. Elköszöntünk a pult mögött lévő kedves pincértől, majd Adam illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, amit mosolyogva köszöntem meg. És elindultunk ismét abba az irányba, ahonnan jöttünk.
*
Összeakad tekintettünk. Tűz ég a szememben. Ajka az ajkamra tapad. Fojtott hang szakad ki belőlem, és átölelem a nyakát. Nyelve végigsöpör a számban, felnyögök, mikor találkozik az enyémmel. Istenem, milyen finom!
Nagyon-nagyon rég nem csókolóztam. És így sohasem csókoltak meg.
Testem a testéhez, simul, hogy még többet érezzen belőle, miközben felderíti a számat. Nyelvünk táncol, isszuk egymást. Csókja finom, követelőző és forró.
Vándorló kezem puha hajához ér, ujjaimmal végigszántok rajta. Az ő keze pedig lecsúszik, és a fenekembe markol. Annyira nagyon jól esik, hogy csók közben újra felnyögök, sóvár hanggal felel rá. Térdem elgyengül, úgy kapaszkodok belé. A csókja lett a horgony, ami elszakítja száját az enyémtől, és zihálva hátra lép, tiltakozó hang tör elő torkomból. Lassan kinyílik a szemem, és meglátom mosolyát.
- Te aztán tudsz csókolni!
Szégyenlősen mosolygok fel rá. Próbálok magamhoz térni. Lihegve szedem a levegőt, de minden belégzéssel finom illatát szívom magamba.
- Hűha! - kiáltok fel hülyén.
- Jaja - mondja erre rendületlen mosollyal. - Akkor Jó éjt, Carorlyn!
- Jó éjt! - Mosolygok, mint egy vad alma. Rám mosolyog és elmegy. Vágyakozva tekintek utána. Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón.
-----------------------------------------------------------------------------------
Hát, sziasztok, drágák! Itt is lenne a következő rész! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni!! Tudjátok a suli...Remélem azért megértitek :)) Várom most is a véleményeket, pipákat! Ha esetleg új lennél, vagy még nem vagy feliratkozva tedd meg! Szívesen várom a véleményeket a történetről! Jó, rossz is jöhet, így tanulhatok a hibákból!
Sok puszi: Betty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése