"Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón."
A szívem a mellkasomba dobogott. Még mindig mosolyogtam és nem hittem el, hogy Adam Madsen megcsókolt. Az ajtónak támaszkodtam, majd a kezembe temettem arcomat, a gondolatoktól. Annyira édes volt, és kedves, szinte alig bírtam elhinni. Még mindig láttam magam előtt, gyönyörű tengerkéken csillógó szemeit és kajla, kacér mosolyát, amitől levett a lábamról. Kellet pár perc, amíg felfogtam a történéseket. Egyből tárcsáztam is Katy számát, hogy beszámoljak neki a történésekről.
- Sziaa! Mizujs? - szól bele.
- 10 perc múlva nálam! Puszi!
- Értettem!
Letettem a telefont, majd feltáplálkoztam magam a földről. A táskámat leraktam a kanapé mellé és helyet foglaltam, addig, amíg, Katy ide nem tolja a seggét. Még mindig mosolyogtam. Pár percig csak a falat bámultam, mégnem, csengettek. Felálltam nagy nehezen a kanapéról és szinte szaladtam az ajtóhoz.
- Carol!! - ugrik a nyakamba Katy, mikor kinyitom.
- Katy!! - utánozom. Felnevetek.
- Képzeld ki hívót meg az álarcos bálra!? - visong.
- Erick? Paul? Patrick? Nick? - kérdezem sorba a fiúkat, akik épp eszembe jutnak.
- Nem. Henry Scott! - ugrandozott.
- Nem ismerek semmilyen, Hanry Scottot. - mondom. - Vagy igen?!? - gondolkozok el. - Nem rémlik. - szögezem le.
- A 11 e- ből! Tudod! Az új srác! - világosít fel.
- Ahha - esik le a tantusz. Ő meg mindig előttem áll nagy mosollyal az arcán.
- Hahó?!? Föld hívja, Carolynt! - lóbálja előttem a kezét.
- Jajj...bocs. Kicsit elbambultam. - pislogok.
- Azt vettem észre! Mesélj! Mizujs!?? - húzogatja a szemöldökét.
- Semmi. Minden rendben van! - adtam az ártatlant.
- Adammal mi van? - foglal helyet a kanapén. Én mellé ülők, szembe vele.
- Nem fogod elhinni mi volt! - mondom izgatottan.
- Mond! Mond! - lelkesedett fel.
- Na szóval, ugye, itt volt a házunk előtt, és elhívót kakaózni egyet, sétáltunk meg beszélgettünk, jó sokat, és mikor haza kisért megcsókolt! - a kezembe temetem arcom, izgalmamba.
- ÁÁÁ... - megölel örömében. - De örülök! És? Milyen volt?? - fogja meg a kezem.
- Eszméletlen! - elvörösödtem.
- Juj, ez fantasztikus! - örültünk mind a ketten.
- Egyszerűen...egyszerűen... maga a tökély!
Katy-vel az egész éjjelt végig veséztük, hol Adam-ról beszéltem, hol a bálról váltottunk egy-két szót, no meg persze, Katy állom pasiáról, Hanry-ről. Fogalmam sincs meddig voltunk fent, de az biztos, hogy a beszélgetés végén, mind a ketten bealudtunk a kanapén.
Elmosolyodtam az üzenet láttán. De édes! Kerestem a virágnak egy nagy vázát, majd egy kis vizet beleengedve bele helyeztem. Egy utolsót beleszagoltam, és vissza rohantam a szobámba, ahol a tanulással már nem tudtam foglalkozni. A kezembe tartottam Adam üzenetét, és újra és újra elolvastam.
A szívem a mellkasomba dobogott. Még mindig mosolyogtam és nem hittem el, hogy Adam Madsen megcsókolt. Az ajtónak támaszkodtam, majd a kezembe temettem arcomat, a gondolatoktól. Annyira édes volt, és kedves, szinte alig bírtam elhinni. Még mindig láttam magam előtt, gyönyörű tengerkéken csillógó szemeit és kajla, kacér mosolyát, amitől levett a lábamról. Kellet pár perc, amíg felfogtam a történéseket. Egyből tárcsáztam is Katy számát, hogy beszámoljak neki a történésekről.
- Sziaa! Mizujs? - szól bele.
- 10 perc múlva nálam! Puszi!
- Értettem!
Letettem a telefont, majd feltáplálkoztam magam a földről. A táskámat leraktam a kanapé mellé és helyet foglaltam, addig, amíg, Katy ide nem tolja a seggét. Még mindig mosolyogtam. Pár percig csak a falat bámultam, mégnem, csengettek. Felálltam nagy nehezen a kanapéról és szinte szaladtam az ajtóhoz.
- Carol!! - ugrik a nyakamba Katy, mikor kinyitom.
- Katy!! - utánozom. Felnevetek.
- Képzeld ki hívót meg az álarcos bálra!? - visong.
- Erick? Paul? Patrick? Nick? - kérdezem sorba a fiúkat, akik épp eszembe jutnak.
- Nem. Henry Scott! - ugrandozott.
- Nem ismerek semmilyen, Hanry Scottot. - mondom. - Vagy igen?!? - gondolkozok el. - Nem rémlik. - szögezem le.
- A 11 e- ből! Tudod! Az új srác! - világosít fel.
- Ahha - esik le a tantusz. Ő meg mindig előttem áll nagy mosollyal az arcán.
- Hahó?!? Föld hívja, Carolynt! - lóbálja előttem a kezét.
- Jajj...bocs. Kicsit elbambultam. - pislogok.
- Azt vettem észre! Mesélj! Mizujs!?? - húzogatja a szemöldökét.
- Semmi. Minden rendben van! - adtam az ártatlant.
- Adammal mi van? - foglal helyet a kanapén. Én mellé ülők, szembe vele.
- Nem fogod elhinni mi volt! - mondom izgatottan.
- Mond! Mond! - lelkesedett fel.
- Na szóval, ugye, itt volt a házunk előtt, és elhívót kakaózni egyet, sétáltunk meg beszélgettünk, jó sokat, és mikor haza kisért megcsókolt! - a kezembe temetem arcom, izgalmamba.
- ÁÁÁ... - megölel örömében. - De örülök! És? Milyen volt?? - fogja meg a kezem.
- Eszméletlen! - elvörösödtem.
- Juj, ez fantasztikus! - örültünk mind a ketten.
- Egyszerűen...egyszerűen... maga a tökély!
Katy-vel az egész éjjelt végig veséztük, hol Adam-ról beszéltem, hol a bálról váltottunk egy-két szót, no meg persze, Katy állom pasiáról, Hanry-ről. Fogalmam sincs meddig voltunk fent, de az biztos, hogy a beszélgetés végén, mind a ketten bealudtunk a kanapén.
***
Reggel 11-kor keltünk fel. Megreggeliztünk, majd egy nagy öleléssel elköszöntünk egymástól. Vissza mentem a konyhába, és elmostam a tányérokat és a poharakat, amit elhasználtunk. Felmentem a szobámba, magamra kaptam a törölközött és a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy frissítően, kellemes zuhanyt. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Megfogtam eper illatú tusfürdőmet, s beledörzsöltem libabőrös bőrömbe, majd a hajamat is megmostam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után. A hajamat befontam két oldalra, majd enyhén kisminkeltem magam. Ezután az ágyamat megigazítottam, és a tancuccaimmal az ágyamra feküdtem, hogy megírjam a holnapi házi feladatokat. Kopogtatnak az ajtón. Felnézek a matek házimból, hogy nem e hallottam rosszul. Ismét kopognak, felülők az ágyon, kicsit kinyújtom a kezem és rohanok is le a lépcsőn, hogy kinyithassam. Egy futár jött és egy hatalmas virágot tartott a kezébe, aláírtam, majd át adta és megköszönve bevittem a konyhai bultra. A kellemes illatú rózsa között egy cetlit találtam.
" Virágot a virágnak! " Axox
***
Kora reggel ismét anya vitt be a suliba. Irodalom órával kezdtünk. Szokás szerint a kötelező olvasmányról beszéltünk. A tanár csak beszélj és beszélt, még én csak jegyzeteltem a füzetembe. Kicsengettek. Katy-vel a folyosó végén találkozok, mivel neki első órája nem volt.
- Szia! - ölelem meg szorosan. - Hogy vagy?
- Szia! Álmosan! - nevet.
Mivel, második óránk közös lesz, így az e2-es terem felé vettük az irányt. Útközben találkozunk a srácokkal is és hozzájuk csapottunk. Az egész napot elnevetgéltük és el hülyésketük, kivéve mikor éppen óra volt, mert akkor teljesen bús komorral figyelnünk kellet az adót órára. Viszonylag eltelt a nap, sajnos Adamot sehol se láttam, így kissé csalódottan mentem haza délután. Bíztam benne, hogy ma találkozunk, vagy egyáltalán látom e, de nem így lett. Pedig, megszerettem volna köszöni a csokrot, amit küldőt. Hamar haza értem, megebédeltem, megtanultam, majd vissza a suli pályára futni. Imádok futni! Levezeti a stresszt, és sokkal felszabadultabb leszek tőle. Bemelegítettem, a
fülesemet elővettem, majd egy kis zene kíséretével, kezdtem neki a köröknek. Miközben a tájat figyeltem, felfigyeltem a másik pályán lévő srácot, aki épp a kapuba találva lőtt golt. Nem tudtam kivenni, vajon ki lehet, de az biztos, hogy nagyon ügyes volt, és nem most csinálja először a sportot. Nem volt messze a futópálya a lacrosse pályától, talán 10 méterrel volt messzebb. Mikor épp a közelben voltam, mindig néztem. Fogalmam sincs hány körnél tartottam, de teljesen kifulladtam. Megálltam, egy kicsit, hogy kifújhassam magam. A fülest kivettem a fülemből, és a pályán lévő sráchoz közeledtem, azzal a tudattal, hátha valami ismerős lehet a pályán. 1 méterrel arrébb megálltam, hátha észre vesz. Így is lett.
- Szia! - néz hátra, és mosolyra húzza ajkát, mikor látja én vagyok az. Úristen! Ez Ő?
- Szia! - kissé halkan köszönök. Abba hagyja a játékot és felém közeledik. Homlokát megtörli, arca kissé piros. Még mindig mosolyog, szinte jobban, mint szokott. Elakadt a szavam. Nem bírtam megszólalni sem. Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal.
----------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Várom a véleményeket is! Létszi írjátok le a véleményeteket a történetről! Nagyon megköszönném! Hideg, meleg jöhet! Ha találtok pár hibát akkor bocsii! Köszönöm, hogy már 10 rendszeres olvasóm van! IMÁDLAK TITEKET!
A kövi rész nem tudom mikor jön, (ismét) de sietek!!! Begyszó!! PIPÁLJATOK IS!:)
SOK SOK PUSZI: Betty
- Szia! - néz hátra, és mosolyra húzza ajkát, mikor látja én vagyok az. Úristen! Ez Ő?
- Szia! - kissé halkan köszönök. Abba hagyja a játékot és felém közeledik. Homlokát megtörli, arca kissé piros. Még mindig mosolyog, szinte jobban, mint szokott. Elakadt a szavam. Nem bírtam megszólalni sem. Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal.
----------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Várom a véleményeket is! Létszi írjátok le a véleményeteket a történetről! Nagyon megköszönném! Hideg, meleg jöhet! Ha találtok pár hibát akkor bocsii! Köszönöm, hogy már 10 rendszeres olvasóm van! IMÁDLAK TITEKET!
A kövi rész nem tudom mikor jön, (ismét) de sietek!!! Begyszó!! PIPÁLJATOK IS!:)
SOK SOK PUSZI: Betty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése