Kék szempár 04.- Fejezet - Rózsa csokor

"Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón."

A szívem a mellkasomba dobogott. Még mindig mosolyogtam és nem hittem el, hogy Adam Madsen megcsókolt. Az ajtónak támaszkodtam, majd a kezembe temettem arcomat, a gondolatoktól. Annyira édes volt, és kedves, szinte alig bírtam elhinni. Még mindig láttam magam előtt, gyönyörű tengerkéken csillógó szemeit és kajla, kacér mosolyát, amitől levett a lábamról. Kellet pár perc, amíg felfogtam a történéseket. Egyből tárcsáztam is Katy számát, hogy beszámoljak neki a történésekről.
-  Sziaa! Mizujs? - szól bele.
-  10 perc múlva nálam! Puszi!
-  Értettem!
Letettem a telefont, majd feltáplálkoztam magam a földről. A táskámat leraktam a kanapé mellé és helyet foglaltam, addig, amíg, Katy ide nem tolja a seggét. Még mindig mosolyogtam. Pár percig csak a falat bámultam, mégnem, csengettek. Felálltam nagy nehezen a kanapéról és szinte szaladtam az ajtóhoz.

-  Carol!! - ugrik a nyakamba Katy, mikor kinyitom.
-  Katy!! - utánozom. Felnevetek.
-  Képzeld ki hívót meg az álarcos bálra!? - visong.
-  Erick? Paul? Patrick? Nick? - kérdezem sorba a fiúkat, akik épp eszembe jutnak.
-  Nem. Henry Scott! - ugrandozott.
-  Nem ismerek semmilyen, Hanry Scottot. - mondom. - Vagy igen?!? - gondolkozok el. - Nem rémlik. - szögezem le.
-  A 11 e- ből! Tudod! Az új srác! - világosít fel.
-  Ahha - esik le a tantusz. Ő meg mindig előttem áll nagy mosollyal az arcán.
-  Hahó?!? Föld hívja, Carolynt! - lóbálja előttem a kezét.
-  Jajj...bocs. Kicsit elbambultam. - pislogok.
-  Azt vettem észre! Mesélj! Mizujs!?? - húzogatja a szemöldökét.
-  Semmi. Minden rendben van! - adtam az ártatlant.
-  Adammal mi van? - foglal helyet a kanapén. Én mellé ülők, szembe vele.
-  Nem fogod elhinni mi volt! - mondom izgatottan.
-  Mond! Mond! - lelkesedett fel.
- Na szóval, ugye, itt volt a házunk előtt, és elhívót kakaózni egyet, sétáltunk meg beszélgettünk, jó sokat, és mikor haza kisért megcsókolt! - a kezembe temetem arcom, izgalmamba.
-  ÁÁÁ... - megölel örömében. - De örülök! És? Milyen volt?? - fogja meg a kezem.
-  Eszméletlen!  - elvörösödtem.
-  Juj, ez fantasztikus! - örültünk mind a ketten.
-  Egyszerűen...egyszerűen... maga a tökély!
Katy-vel az egész éjjelt végig veséztük, hol Adam-ról beszéltem, hol a bálról váltottunk egy-két szót, no meg persze, Katy állom pasiáról, Hanry-ről. Fogalmam sincs meddig voltunk fent, de az biztos, hogy a beszélgetés végén, mind a ketten bealudtunk a kanapén.

***

Reggel 11-kor keltünk fel. Megreggeliztünk, majd egy nagy öleléssel elköszöntünk egymástól. Vissza mentem a konyhába, és elmostam a tányérokat és a poharakat, amit elhasználtunk. Felmentem a szobámba, magamra kaptam a törölközött és a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy frissítően, kellemes zuhanyt. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Megfogtam eper illatú tusfürdőmet, s beledörzsöltem libabőrös bőrömbe, majd a hajamat is megmostam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után.  A hajamat befontam két oldalra, majd enyhén kisminkeltem magam. Ezután az ágyamat megigazítottam, és a tancuccaimmal az ágyamra feküdtem, hogy megírjam a holnapi házi feladatokat. Kopogtatnak az ajtón. Felnézek a matek házimból, hogy nem e hallottam rosszul. Ismét kopognak, felülők az ágyon, kicsit kinyújtom a kezem és rohanok is le a lépcsőn, hogy kinyithassam. Egy futár jött és egy hatalmas virágot tartott a kezébe, aláírtam, majd át adta és megköszönve bevittem a konyhai bultra. A kellemes illatú rózsa között egy cetlit találtam.

" Virágot a virágnak! " Axox 

Elmosolyodtam az üzenet láttán. De édes! Kerestem a virágnak egy nagy vázát, majd egy kis vizet beleengedve bele helyeztem. Egy utolsót beleszagoltam, és vissza rohantam a szobámba, ahol a tanulással már nem tudtam foglalkozni. A kezembe tartottam Adam üzenetét, és újra és újra elolvastam.

***

Kora reggel ismét anya vitt be a suliba. Irodalom órával kezdtünk. Szokás szerint a kötelező olvasmányról beszéltünk. A tanár csak beszélj és beszélt, még én csak jegyzeteltem a füzetembe. Kicsengettek. Katy-vel a folyosó végén találkozok, mivel neki első órája nem volt. 

- Szia! - ölelem meg szorosan. - Hogy vagy?

- Szia! Álmosan! - nevet. 

Mivel, második óránk közös lesz, így az e2-es terem felé vettük az irányt.  Útközben találkozunk a srácokkal is és hozzájuk csapottunk. Az egész napot elnevetgéltük és el hülyésketük, kivéve mikor éppen óra volt, mert akkor teljesen bús komorral figyelnünk kellet az adót órára. Viszonylag eltelt a nap, sajnos Adamot sehol se láttam, így kissé csalódottan mentem haza délután. Bíztam benne, hogy ma találkozunk, vagy egyáltalán látom e, de nem így lett. Pedig, megszerettem volna köszöni a csokrot, amit küldőt.  Hamar haza értem, megebédeltem, megtanultam, majd vissza a suli pályára futni. Imádok futni! Levezeti a stresszt, és sokkal felszabadultabb leszek tőle. Bemelegítettem, a

fülesemet elővettem, majd egy kis zene kíséretével, kezdtem neki a köröknek. Miközben a tájat figyeltem, felfigyeltem a másik pályán lévő srácot, aki épp a kapuba találva lőtt golt. Nem tudtam kivenni, vajon ki lehet, de az biztos, hogy nagyon ügyes volt, és nem most csinálja először a sportot. Nem volt messze a futópálya a lacrosse pályától, talán 10 méterrel volt messzebb. Mikor épp a közelben voltam, mindig néztem. Fogalmam sincs hány körnél tartottam, de teljesen kifulladtam. Megálltam, egy kicsit, hogy kifújhassam magam. A fülest kivettem a fülemből, és a pályán lévő sráchoz közeledtem, azzal a tudattal, hátha valami ismerős lehet a pályán. 1 méterrel arrébb megálltam, hátha észre vesz. Így is lett.
- Szia! - néz hátra, és mosolyra húzza ajkát, mikor látja én vagyok az. Úristen! Ez Ő?
- Szia! - kissé halkan köszönök. Abba hagyja a játékot és felém közeledik. Homlokát megtörli, arca kissé piros. Még mindig mosolyog, szinte jobban, mint szokott. Elakadt a szavam. Nem bírtam megszólalni sem. Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal.

----------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Várom a véleményeket is! Létszi írjátok le a véleményeteket a történetről! Nagyon megköszönném! Hideg, meleg jöhet! Ha találtok pár hibát akkor bocsii! Köszönöm, hogy már 10 rendszeres olvasóm van! IMÁDLAK TITEKET!
A kövi rész nem tudom mikor jön, (ismét) de sietek!!! Begyszó!! PIPÁLJATOK IS!:)
SOK SOK PUSZI: Betty

Kék szempár 03.- Fejezet - Bizhatok benne?

- Hova vigyelek? - nézz rám csillogó kék szemeivel és az édes mosolyával. Már most levett a lábamról. 

-  Edges Street 34.- mondom, s a gázra tapos. Hát remélem minden rendben lesz!

Épségben haza értem. Megköszöntem a haza utat, majd a kocsiból kiszállva, elköszöntem Adamtól, és becsuktam az ajtót. Előkerestem a lakás kulcsom, majd egy utolsót intettem a kocsiba ülő srácnak, majd beléptem a küszöbön. Lakásba sötét volt, de anya szobájából még kiszűrődött a lámpa fénye. Bementem hozzá. Éppen egy könyvet olvasót, és mikor észre vett, nagy mosollyal az arcán, oda futott hozzám, és megölelt. Ezen csak elmosolyodtam, adtam az arcára egy puszit, és egy: "- Jó éjttel" felmentem a szobámba. Fáradt voltam már, így inkább bebújtam a puha ágyamba és elaludtam. Majd holnap reggel letussolok.

*

A nap fény beszűrődő sugarai, keltett fel álmomból. Kissé nyöszörködve, kinyújtottam elgémberedett testemet, majd néhány pislogás után felkeltem. Belebújtam puha pink mamuszkámba, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy forró, gőzölgő kávét. Kávával a kezembe, leültem az ablak párkányhoz, és a őszi tájat figyeltem. Mese szép! Az utca sárga és barna színekben pompázót. A fákon szinte alig maradt pár levél. Az idő kellemes volt. Egy utolsót ki pillantottam, majd mosolyogva a mosogatóba raktam a bögrém, és felmentem lezuhanyozni. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után.  Szőkés-barna hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon. Az arcomra kentem egy kis sminket, majd az íróasztalomhoz sétáltam. Leültem a gurulós székembe, és bekapcsoltam a laptopomat. Körülnéztem egy kicsit a neten, majd fel léptem egy pár percre a közösségi oldalamra. Katy pont fent volt. 

"Sziaa:) Nincs kedved sétálni egyet? Olyan szép az idő most!"

"Szióó:) De van! :D"

"OKÉ!! 20 perc múlva ott vagyok! :*"

"RENDBEN! :*"

Amíg Katyre vártam, megmostam a fogamat, majd össze pakoltam a táskámba. Telefon, pénztálca.
- Oké, minden megvan. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és leszaladtam a lépcsőn. A fogasról levettem a kabátomat a sapkámat és a szálamat. Amint kilépek a ház kapuján, megpillantom Adammet. A kapunak támaszkodva, karba tett kézzel álldogált, és egyenesen rám mosolygot. Divatos koptatott farmert és fekete kabátot visel, alatta egy kék inggel. Nem tudom észrevenni, hogy Adam Madsennek igazán jól áll ez a ruha.
- Adam! - döbbentem le.
- Szia! - mosolyodott el, kacéran.
- Mit keresel itt? - lepődtem meg.
- Gondoltam nem bánod ha eljövök. - nézet rám gyönyörű szemeivel.
- Sétálhatnánk egyet. - mutat újával hátra felé.
- Pont sétálni indultam. - mosolygok el.
- Szuper! - vigyorog és elindul.
- Adam! - szólítom meg.
- Igen? - néz vissza.
- Őőő...
Most mit mondjak neki?!? Hogy Katyvel megyek sétálni?!? 
- Az az igazság, hogy éppen Katyt várom.- kissé bizonytalanul szólalok meg.
- Ó. Értem. - látom az arcán, hogy csalódott, de próbálja tükrözni.

- Hát...végül is. Szólhatok neki. - szólalok meg egy pár perc múlva. Nem mond semmit. Elmosolyodik. Tárcsázom Katyt. Elmondom neki, hogy mégse tudok elmenni és, hogy később elmondom, hogy miért.
- Bocsi, de le kell tennem! Mindent elmondok majd! Hidd el, örülni fogsz neki! - mosolyodok el.
- Oké! Puszii - tette le. A táskámba raktam a telefonomat, majd nagy mosollyal az arcomon oda léptem Adamhoz.
- Mehetünk? - mosolyog el.  Én csak elmosolyogva bólintok.
Fogalmam sincs merre mehetünk, de egész jól éreztem magam Adammal. Kedves, vicces, és ez furcsa számomra, amit nem tudok mire vélni. A vonzó külseje mögött, megtévesztő lehet, de ha kicsit közelebbről megismerjük, akkor egy aranyszívű, lélek ember. Bár nem lehet tudni, hogy így akarja megtéveszteni az embert. Mégis az lesz a legjobb, ha résen leszek és nem esek belé!
Sok mindent megtudtam Adamről. Hogy, hol lakot, hol élt, és hogy miért pont Amerikába jöttek. Csak mesélt és mesélt. Egy nyugodt kis kávézóba foglaltunk helyet. Forró csókit ittunk, muffinokat ettünk és nagyokat nevetgéltünk. Meséltünk egymásnak vicces sztorikat, amin jót kacagtunk, annyira, hogy már a hasunkat fogtuk. Nagyon rég éreztem ilyen jól magam. Kellemes volt.
- Lassan indulni kéne. - nézek ki az ablakon.
- Igen. Lassan. - mosolyog. A kabátomért nyúltam és felvettem. Adam, addig elment a pulthoz kifizetni, amit fogyasztottunk. Hiába győzködtem, hogy beszállok, nem engedte, így inkább rá hagytam, de abban megegyeztünk a következőt én fogom állni. Adam vissza jött, felöltözött és már mehetünk is. Elköszöntünk a pult mögött lévő kedves pincértől, majd Adam illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, amit mosolyogva köszöntem meg. És elindultunk ismét abba az irányba, ahonnan jöttünk.

*

Összeakad tekintettünk. Tűz ég a szememben. Ajka az ajkamra tapad. Fojtott hang szakad ki belőlem, és átölelem a nyakát. Nyelve végigsöpör a számban, felnyögök, mikor találkozik az enyémmel. Istenem, milyen finom!
Nagyon-nagyon rég nem csókolóztam. És így sohasem csókoltak meg.
Testem a testéhez, simul, hogy még többet érezzen belőle, miközben felderíti a számat. Nyelvünk táncol, isszuk egymást. Csókja finom, követelőző és forró.
Vándorló kezem puha hajához ér, ujjaimmal végigszántok rajta. Az ő keze pedig lecsúszik, és a fenekembe markol. Annyira nagyon jól esik, hogy csók közben újra felnyögök, sóvár hanggal felel rá. Térdem elgyengül, úgy kapaszkodok belé. A csókja lett a horgony, ami elszakítja száját az enyémtől, és zihálva hátra lép, tiltakozó hang tör elő torkomból. Lassan kinyílik a szemem, és meglátom mosolyát.
- Te aztán tudsz csókolni!
Szégyenlősen mosolygok fel rá. Próbálok magamhoz térni. Lihegve szedem a levegőt, de minden belégzéssel finom illatát szívom magamba.
- Hűha! - kiáltok fel hülyén.
- Jaja - mondja erre rendületlen mosollyal. - Akkor Jó éjt, Carorlyn!
- Jó éjt! - Mosolygok, mint egy vad alma. Rám mosolyog és elmegy. Vágyakozva tekintek utána. Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón.

-----------------------------------------------------------------------------------
Hát, sziasztok, drágák! Itt is lenne a következő rész! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni!! Tudjátok a suli...Remélem azért megértitek :)) Várom most is a véleményeket, pipákat! Ha esetleg új lennél, vagy még nem vagy feliratkozva tedd meg! Szívesen várom a véleményeket a történetről! Jó, rossz is jöhet, így tanulhatok a hibákból!
Sok puszi: Betty