Kék szempár 05.- Fejezet - Igen vagy Nem?

"Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal."

Fogalmam sincs mit mondjak neki! Egyszerűen nem számítottam rá, hogy Ő lesz itt. Lefagytam, ahogy a levegő közöttünk. Nem szólalt meg sem Ő, sem Én. Talán Ő is azon gondolkodik, mint mondjon nekem. Csak néztünk egymás tekintettét. Összeolvadt. 

- Mióta vagy itt? - szólaltam meg végül. 

- Fogalmam sincs - nevet. - Kicsit gyakoroltam a hétvégi meccsre. - mosolyog. Egyetértve mondatán egy aprót bólintok. Még mindig egymás előtt álltunk 5 cm-re. Mind a ketten mosolyogtunk. Fogalmam sincs mire vártam. Talán, hogy megcsókoljon? Igen! Minden porcikám kívánta Őt. Bizseregtem. Szikrázott a levegő közöttünk. A hasamban ezernyi pillangó repdesett. Pár centi volt csak közöttünk. Milliméterektől voltunk egymástól. Nem bírtam várni, mohó voltam, kívántam mézédes ajkát, hogy az enyémhez érjen. Megtörtem közöttünk, azt a néhány millimétert és az ajkára tapadtam. Fogalmam sincs mi van velem! Nem ilyen vagyok! Bele mosolyodott a csókunkba, majd szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Bele markoltam kissé nedves hajába, majd Ő fenekemet kezdte markolászni. Nem tudom, meddig csókolóztunk, de levegő hiány miatt, szét váltunk és homlokunkat összeérintve vettük szaporábban a levegőt. Mosolyogtunk. 

- Wao..- nyögi.  Én még mindig, csak mosolyogtam, pont ahogy Ő is. Arcomat gyengéden megsimogatta. A  tincset, ami a szemembe logót, a fülem mögé tűrte. Piros arcomat kezdte simogatni hüvelyk újával, közben a reakciómat vizslatta. 

- Kérdezhetek valamit? - néz mélyen szemeimbe.

- Persze! - motyogom. 

- Lennél a barátnőm? - villantja meg sármos mosolyát. 

- Igen! - ugrottam a nyakába. 

*

- Szia! - adok neki egy jóéjt csókot. 

- Szép álmokat! - kacsint. 

- Neked is! - Egy utolsó mosoly, majd belépek az ajtón. Istenem, de édes!

Anya a konyhában van. 

- Megjöttem! - kiáltom be. 

- Rendben! Lassan vacsi! - kiállt vissza.

- Oké! - mondom, majd ott sem vagyok. A lépcsőn felrohanok, majd a izzat ruháimtól megszabadulva, állok be a zuhany alá. Alaposan megmosakszok, majd a hajamat is megmosom. Mikor végzek, magam köré csavarok egy törölközött, és a szekrényemhez megyek. Egy darabig kutakodok benne, majd kiveszek egy itthoni hosszú pólót és egy rövid nacit. Felvettem őket, majd a hajamat egy kicsit megdörzsöltem a törülközővel, és hagytam magától megszáradni. A telefonomat a kezembe vettem, hogy meg nézem mennyi az idő. Nyolc múlt tíz perce. Lemegyek Anyához. 

- Hogy vagy Mamikám? - ülők le a pulthoz. 

- Jól és te szívem? 

- Primán! - lelkedezek.

- Na mesélj! - rakja oda mellém a tányért és mellém ül.

*

Reggel anya keltett fel. Felöltöztem, megmosakodtam és ki sminkeltem magamat. A táskámba belepakoltam a fontosabb könyveket és füzeteket, majd a lépcsőn lerohanva mentem be a konyhába, ahol már a kész szendvicseim vártak. A hűtőből kivettem a vizem, anyától megkaptam a reggelimet, és indultam is. A házunk előtt szokás szerint Katy várt tárt karokkal. Pár lépést tettünk, majd a suli busza megis érkezett a buszmegállóhoz. Felszálltunk. Hátra felé mentünk a hátsósorhoz ültünk, ahol Jone-ék voltak. Csatlakoztunk a beszélgetésükhöz. 

Szokás szerint unalmas volt a nap. Talán, egyedül, az volt a jó benne, hogy a fiúk itt voltak, és sokat hülyéskedtünk, együtt. Adammal még nem találkoztam. Gondolom edzésük van. Harmadik óránk van, ami biológia. Érdekes tananyagokat veszünk. Emberi test és az állatok. Ez a kettő anyag áll hozzám a legközelebb, a többi unalmas, és érdektelen számomra. Most csak a tanár magyarázott, és mi csak jegyzeteltünk, ami fontos lehet. Kicsengettek. Katy és Én a kilátóhoz mentünk ebédelni. Leültünk a szokásos helyünkre és megebédeltünk, közben pedig beszélgettünk. Most a fiúknak lesz edzésük, amit Katy-vel meg is nézünk, mivel lyukas óránk lesz. Lelkedezve szurkolunk Jone-éknak. A meccs végére ismét mi győzedelmeskedtünk. Meg is dicsérjük őket. Katy és én vissza megyünk a termekhez. Már csak kettő óránk lesz. Egy irodalom és egy művészetek. Mrs. Benson nemsokkal, hogy becsengettek jött is. El mondta az aznapi anyagot, majd leírtuk. Művészeteken egymást kellett lerajzolnunk, ami kicsit nehézkes volt, mivel nem nagyon tudunk embert rajzolni, de a rajz végeztével egész jól sikerült ahhoz képest. Mrs. Travisznak beadtuk a rajzunkat, majd a táskába bepakolva felvettem a kabátom és a sapkámat. Haza felé menet beugrottam még a pékségbe. Két sarokra voltam, mikor észre vettem valaki a házunk előtt parkol. Fura. Nem várunk senkit. Lehet Adam az és azért jött, hogy meglepjen? – gondolkozok el. Izgatottan és kíváncsiság teljesen tettem meg még azt a pár lépést haza. A srác háttal volt. 

- Segíthetek? – kérdezem. Ekkor megfordult.

- Daniel? - nézek döbbent arccal az előttem álló férfira.

----------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meg is hoztam az új részt! Sajnálom a késést! Próbáltam kihozni magamból a legtöbbet, de csak ennyit tudtam írni. Remélem, azért tetszik! Pipáljatok, kommizatok:) És BOLDOG, KELLEMES, ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!! 
SOK SOK PUSZI: Betty  

Kék szempár 04.- Fejezet - Rózsa csokor

"Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón."

A szívem a mellkasomba dobogott. Még mindig mosolyogtam és nem hittem el, hogy Adam Madsen megcsókolt. Az ajtónak támaszkodtam, majd a kezembe temettem arcomat, a gondolatoktól. Annyira édes volt, és kedves, szinte alig bírtam elhinni. Még mindig láttam magam előtt, gyönyörű tengerkéken csillógó szemeit és kajla, kacér mosolyát, amitől levett a lábamról. Kellet pár perc, amíg felfogtam a történéseket. Egyből tárcsáztam is Katy számát, hogy beszámoljak neki a történésekről.
-  Sziaa! Mizujs? - szól bele.
-  10 perc múlva nálam! Puszi!
-  Értettem!
Letettem a telefont, majd feltáplálkoztam magam a földről. A táskámat leraktam a kanapé mellé és helyet foglaltam, addig, amíg, Katy ide nem tolja a seggét. Még mindig mosolyogtam. Pár percig csak a falat bámultam, mégnem, csengettek. Felálltam nagy nehezen a kanapéról és szinte szaladtam az ajtóhoz.

-  Carol!! - ugrik a nyakamba Katy, mikor kinyitom.
-  Katy!! - utánozom. Felnevetek.
-  Képzeld ki hívót meg az álarcos bálra!? - visong.
-  Erick? Paul? Patrick? Nick? - kérdezem sorba a fiúkat, akik épp eszembe jutnak.
-  Nem. Henry Scott! - ugrandozott.
-  Nem ismerek semmilyen, Hanry Scottot. - mondom. - Vagy igen?!? - gondolkozok el. - Nem rémlik. - szögezem le.
-  A 11 e- ből! Tudod! Az új srác! - világosít fel.
-  Ahha - esik le a tantusz. Ő meg mindig előttem áll nagy mosollyal az arcán.
-  Hahó?!? Föld hívja, Carolynt! - lóbálja előttem a kezét.
-  Jajj...bocs. Kicsit elbambultam. - pislogok.
-  Azt vettem észre! Mesélj! Mizujs!?? - húzogatja a szemöldökét.
-  Semmi. Minden rendben van! - adtam az ártatlant.
-  Adammal mi van? - foglal helyet a kanapén. Én mellé ülők, szembe vele.
-  Nem fogod elhinni mi volt! - mondom izgatottan.
-  Mond! Mond! - lelkesedett fel.
- Na szóval, ugye, itt volt a házunk előtt, és elhívót kakaózni egyet, sétáltunk meg beszélgettünk, jó sokat, és mikor haza kisért megcsókolt! - a kezembe temetem arcom, izgalmamba.
-  ÁÁÁ... - megölel örömében. - De örülök! És? Milyen volt?? - fogja meg a kezem.
-  Eszméletlen!  - elvörösödtem.
-  Juj, ez fantasztikus! - örültünk mind a ketten.
-  Egyszerűen...egyszerűen... maga a tökély!
Katy-vel az egész éjjelt végig veséztük, hol Adam-ról beszéltem, hol a bálról váltottunk egy-két szót, no meg persze, Katy állom pasiáról, Hanry-ről. Fogalmam sincs meddig voltunk fent, de az biztos, hogy a beszélgetés végén, mind a ketten bealudtunk a kanapén.

***

Reggel 11-kor keltünk fel. Megreggeliztünk, majd egy nagy öleléssel elköszöntünk egymástól. Vissza mentem a konyhába, és elmostam a tányérokat és a poharakat, amit elhasználtunk. Felmentem a szobámba, magamra kaptam a törölközött és a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy frissítően, kellemes zuhanyt. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Megfogtam eper illatú tusfürdőmet, s beledörzsöltem libabőrös bőrömbe, majd a hajamat is megmostam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után.  A hajamat befontam két oldalra, majd enyhén kisminkeltem magam. Ezután az ágyamat megigazítottam, és a tancuccaimmal az ágyamra feküdtem, hogy megírjam a holnapi házi feladatokat. Kopogtatnak az ajtón. Felnézek a matek házimból, hogy nem e hallottam rosszul. Ismét kopognak, felülők az ágyon, kicsit kinyújtom a kezem és rohanok is le a lépcsőn, hogy kinyithassam. Egy futár jött és egy hatalmas virágot tartott a kezébe, aláírtam, majd át adta és megköszönve bevittem a konyhai bultra. A kellemes illatú rózsa között egy cetlit találtam.

" Virágot a virágnak! " Axox 

Elmosolyodtam az üzenet láttán. De édes! Kerestem a virágnak egy nagy vázát, majd egy kis vizet beleengedve bele helyeztem. Egy utolsót beleszagoltam, és vissza rohantam a szobámba, ahol a tanulással már nem tudtam foglalkozni. A kezembe tartottam Adam üzenetét, és újra és újra elolvastam.

***

Kora reggel ismét anya vitt be a suliba. Irodalom órával kezdtünk. Szokás szerint a kötelező olvasmányról beszéltünk. A tanár csak beszélj és beszélt, még én csak jegyzeteltem a füzetembe. Kicsengettek. Katy-vel a folyosó végén találkozok, mivel neki első órája nem volt. 

- Szia! - ölelem meg szorosan. - Hogy vagy?

- Szia! Álmosan! - nevet. 

Mivel, második óránk közös lesz, így az e2-es terem felé vettük az irányt.  Útközben találkozunk a srácokkal is és hozzájuk csapottunk. Az egész napot elnevetgéltük és el hülyésketük, kivéve mikor éppen óra volt, mert akkor teljesen bús komorral figyelnünk kellet az adót órára. Viszonylag eltelt a nap, sajnos Adamot sehol se láttam, így kissé csalódottan mentem haza délután. Bíztam benne, hogy ma találkozunk, vagy egyáltalán látom e, de nem így lett. Pedig, megszerettem volna köszöni a csokrot, amit küldőt.  Hamar haza értem, megebédeltem, megtanultam, majd vissza a suli pályára futni. Imádok futni! Levezeti a stresszt, és sokkal felszabadultabb leszek tőle. Bemelegítettem, a

fülesemet elővettem, majd egy kis zene kíséretével, kezdtem neki a köröknek. Miközben a tájat figyeltem, felfigyeltem a másik pályán lévő srácot, aki épp a kapuba találva lőtt golt. Nem tudtam kivenni, vajon ki lehet, de az biztos, hogy nagyon ügyes volt, és nem most csinálja először a sportot. Nem volt messze a futópálya a lacrosse pályától, talán 10 méterrel volt messzebb. Mikor épp a közelben voltam, mindig néztem. Fogalmam sincs hány körnél tartottam, de teljesen kifulladtam. Megálltam, egy kicsit, hogy kifújhassam magam. A fülest kivettem a fülemből, és a pályán lévő sráchoz közeledtem, azzal a tudattal, hátha valami ismerős lehet a pályán. 1 méterrel arrébb megálltam, hátha észre vesz. Így is lett.
- Szia! - néz hátra, és mosolyra húzza ajkát, mikor látja én vagyok az. Úristen! Ez Ő?
- Szia! - kissé halkan köszönök. Abba hagyja a játékot és felém közeledik. Homlokát megtörli, arca kissé piros. Még mindig mosolyog, szinte jobban, mint szokott. Elakadt a szavam. Nem bírtam megszólalni sem. Egyszerűen megbabonázott, tenger kék szemeivel, kacér mosolyával, és sármos külsejével. Ott álltam előtte, izzadtan, mosolyra húzott szájal és össze szorult torokkal.

----------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Várom a véleményeket is! Létszi írjátok le a véleményeteket a történetről! Nagyon megköszönném! Hideg, meleg jöhet! Ha találtok pár hibát akkor bocsii! Köszönöm, hogy már 10 rendszeres olvasóm van! IMÁDLAK TITEKET!
A kövi rész nem tudom mikor jön, (ismét) de sietek!!! Begyszó!! PIPÁLJATOK IS!:)
SOK SOK PUSZI: Betty

Kék szempár 03.- Fejezet - Bizhatok benne?

- Hova vigyelek? - nézz rám csillogó kék szemeivel és az édes mosolyával. Már most levett a lábamról. 

-  Edges Street 34.- mondom, s a gázra tapos. Hát remélem minden rendben lesz!

Épségben haza értem. Megköszöntem a haza utat, majd a kocsiból kiszállva, elköszöntem Adamtól, és becsuktam az ajtót. Előkerestem a lakás kulcsom, majd egy utolsót intettem a kocsiba ülő srácnak, majd beléptem a küszöbön. Lakásba sötét volt, de anya szobájából még kiszűrődött a lámpa fénye. Bementem hozzá. Éppen egy könyvet olvasót, és mikor észre vett, nagy mosollyal az arcán, oda futott hozzám, és megölelt. Ezen csak elmosolyodtam, adtam az arcára egy puszit, és egy: "- Jó éjttel" felmentem a szobámba. Fáradt voltam már, így inkább bebújtam a puha ágyamba és elaludtam. Majd holnap reggel letussolok.

*

A nap fény beszűrődő sugarai, keltett fel álmomból. Kissé nyöszörködve, kinyújtottam elgémberedett testemet, majd néhány pislogás után felkeltem. Belebújtam puha pink mamuszkámba, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy forró, gőzölgő kávét. Kávával a kezembe, leültem az ablak párkányhoz, és a őszi tájat figyeltem. Mese szép! Az utca sárga és barna színekben pompázót. A fákon szinte alig maradt pár levél. Az idő kellemes volt. Egy utolsót ki pillantottam, majd mosolyogva a mosogatóba raktam a bögrém, és felmentem lezuhanyozni. Ruhámat be dobtam a szennyes kosárba, majd a zuhany alá álltam. Mikor tiszta lettem, a gardrób felé vettem az irányt, valami kényelmes szerelés után.  Szőkés-barna hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon. Az arcomra kentem egy kis sminket, majd az íróasztalomhoz sétáltam. Leültem a gurulós székembe, és bekapcsoltam a laptopomat. Körülnéztem egy kicsit a neten, majd fel léptem egy pár percre a közösségi oldalamra. Katy pont fent volt. 

"Sziaa:) Nincs kedved sétálni egyet? Olyan szép az idő most!"

"Szióó:) De van! :D"

"OKÉ!! 20 perc múlva ott vagyok! :*"

"RENDBEN! :*"

Amíg Katyre vártam, megmostam a fogamat, majd össze pakoltam a táskámba. Telefon, pénztálca.
- Oké, minden megvan. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és leszaladtam a lépcsőn. A fogasról levettem a kabátomat a sapkámat és a szálamat. Amint kilépek a ház kapuján, megpillantom Adammet. A kapunak támaszkodva, karba tett kézzel álldogált, és egyenesen rám mosolygot. Divatos koptatott farmert és fekete kabátot visel, alatta egy kék inggel. Nem tudom észrevenni, hogy Adam Madsennek igazán jól áll ez a ruha.
- Adam! - döbbentem le.
- Szia! - mosolyodott el, kacéran.
- Mit keresel itt? - lepődtem meg.
- Gondoltam nem bánod ha eljövök. - nézet rám gyönyörű szemeivel.
- Sétálhatnánk egyet. - mutat újával hátra felé.
- Pont sétálni indultam. - mosolygok el.
- Szuper! - vigyorog és elindul.
- Adam! - szólítom meg.
- Igen? - néz vissza.
- Őőő...
Most mit mondjak neki?!? Hogy Katyvel megyek sétálni?!? 
- Az az igazság, hogy éppen Katyt várom.- kissé bizonytalanul szólalok meg.
- Ó. Értem. - látom az arcán, hogy csalódott, de próbálja tükrözni.

- Hát...végül is. Szólhatok neki. - szólalok meg egy pár perc múlva. Nem mond semmit. Elmosolyodik. Tárcsázom Katyt. Elmondom neki, hogy mégse tudok elmenni és, hogy később elmondom, hogy miért.
- Bocsi, de le kell tennem! Mindent elmondok majd! Hidd el, örülni fogsz neki! - mosolyodok el.
- Oké! Puszii - tette le. A táskámba raktam a telefonomat, majd nagy mosollyal az arcomon oda léptem Adamhoz.
- Mehetünk? - mosolyog el.  Én csak elmosolyogva bólintok.
Fogalmam sincs merre mehetünk, de egész jól éreztem magam Adammal. Kedves, vicces, és ez furcsa számomra, amit nem tudok mire vélni. A vonzó külseje mögött, megtévesztő lehet, de ha kicsit közelebbről megismerjük, akkor egy aranyszívű, lélek ember. Bár nem lehet tudni, hogy így akarja megtéveszteni az embert. Mégis az lesz a legjobb, ha résen leszek és nem esek belé!
Sok mindent megtudtam Adamről. Hogy, hol lakot, hol élt, és hogy miért pont Amerikába jöttek. Csak mesélt és mesélt. Egy nyugodt kis kávézóba foglaltunk helyet. Forró csókit ittunk, muffinokat ettünk és nagyokat nevetgéltünk. Meséltünk egymásnak vicces sztorikat, amin jót kacagtunk, annyira, hogy már a hasunkat fogtuk. Nagyon rég éreztem ilyen jól magam. Kellemes volt.
- Lassan indulni kéne. - nézek ki az ablakon.
- Igen. Lassan. - mosolyog. A kabátomért nyúltam és felvettem. Adam, addig elment a pulthoz kifizetni, amit fogyasztottunk. Hiába győzködtem, hogy beszállok, nem engedte, így inkább rá hagytam, de abban megegyeztünk a következőt én fogom állni. Adam vissza jött, felöltözött és már mehetünk is. Elköszöntünk a pult mögött lévő kedves pincértől, majd Adam illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, amit mosolyogva köszöntem meg. És elindultunk ismét abba az irányba, ahonnan jöttünk.

*

Összeakad tekintettünk. Tűz ég a szememben. Ajka az ajkamra tapad. Fojtott hang szakad ki belőlem, és átölelem a nyakát. Nyelve végigsöpör a számban, felnyögök, mikor találkozik az enyémmel. Istenem, milyen finom!
Nagyon-nagyon rég nem csókolóztam. És így sohasem csókoltak meg.
Testem a testéhez, simul, hogy még többet érezzen belőle, miközben felderíti a számat. Nyelvünk táncol, isszuk egymást. Csókja finom, követelőző és forró.
Vándorló kezem puha hajához ér, ujjaimmal végigszántok rajta. Az ő keze pedig lecsúszik, és a fenekembe markol. Annyira nagyon jól esik, hogy csók közben újra felnyögök, sóvár hanggal felel rá. Térdem elgyengül, úgy kapaszkodok belé. A csókja lett a horgony, ami elszakítja száját az enyémtől, és zihálva hátra lép, tiltakozó hang tör elő torkomból. Lassan kinyílik a szemem, és meglátom mosolyát.
- Te aztán tudsz csókolni!
Szégyenlősen mosolygok fel rá. Próbálok magamhoz térni. Lihegve szedem a levegőt, de minden belégzéssel finom illatát szívom magamba.
- Hűha! - kiáltok fel hülyén.
- Jaja - mondja erre rendületlen mosollyal. - Akkor Jó éjt, Carorlyn!
- Jó éjt! - Mosolygok, mint egy vad alma. Rám mosolyog és elmegy. Vágyakozva tekintek utána. Hátra néz, én elmosolyodok és intek neki egyet, és bemegyek az ajtón.

-----------------------------------------------------------------------------------
Hát, sziasztok, drágák! Itt is lenne a következő rész! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni!! Tudjátok a suli...Remélem azért megértitek :)) Várom most is a véleményeket, pipákat! Ha esetleg új lennél, vagy még nem vagy feliratkozva tedd meg! Szívesen várom a véleményeket a történetről! Jó, rossz is jöhet, így tanulhatok a hibákból!
Sok puszi: Betty

Kék szempár 02.- Fejezet - Gyengéd érzelmek

"A fiú abban a pillanatba rám nézet, - mintha tudta volna, hogy róla beszélünk, - és száz wattos mosolyt küldőt felém, amitől én teljesen elolvadtam."

Fogalmam sincs mi üthetett belém, de tudtam, hogy őt meg kell szereznem. Valahogy, de meg kell! 

Csak néztem a pályán, ahogy, mindig betalált a kapuba. Fogalmam sincs, hogy meddig bámultam a meccset, de, Katy piszkálni kezdett, így muszáj volt a szememet rá szegeznem. 

- Mond, drága, egyetlen barátném! - fordultam felé, nagy mosollyal. 

- Nem akarlak megzavarni, Adam ámuldozásából, de sajnos mennünk kell! Öt perc és kicsengetnek. - mondja.  

- Ó..oké...Menjünk! - kissé csalódva, felveszem a hátizsákom, az egyik vállamra, majd még egy utolsó pillantás a pálya felé, s elindulunk.

*

Szekrényembe bepakolók, bezárom, s elindulok Katyvel haza. Egy darabig, csendben megyünk egymás mellett. Azóta, amióta lejöttünk a pályáról, nem láttam Adamet, de végül is nem zavart, annyira amennyire gondoltam volna. Talán, mégse kéne belebonyolódnom, ebbe az egészbe! Jobb ez így. 

- Tanulunk ma együtt? - töri meg a csendett Katy. 

- Nálatok vagy nálunk? - fordulok felé.

- Nálunk?!? - bizonytalanodik el. 

- Oké! - bólintok. 

Mivel, Katy nem olyan messze lakik a sulitól, így gyalog mentünk hozzájuk. Lepakoltunk a szobába, ettünk egy pár falatott a konyhába, s közben beszélgettünk, Katy anyukájával a mai napról.
Mikor végeztünk, felmentünk a szobába, majd neki álltunk a beadandónak. Nagy nehezen össze dobtuk a - több mint 2 oldalas esszét, - és miután mindennel készen voltunk, Katy ágyara feküdünk. Egy darabig a plafont figyeltem, közbe Katy mesélni kezdett még Chrisről, és, arról, hogy miket csináltak még én, a nagy szüleimmel voltam.
- .... és azóta láttad Adamot, mióta le mentünk a pályáról? - felem fordítja fejet, és halvány mosoly jelenik meg arcán. Elmosolyodok egy pillanatra, majd kissé csalódottan nemlegesen bólintok.
- Sajnos nem...- sóhajtom. - tudod, félek, hogy ismét csalódás ér, Patrick után. Azért 2 évet voltunk együtt, és hát...- nem bírtam befejezni. A szemem könnyes volt, és túl sok érzelem kavargott bennem, mióta elveszítettem őt. De erősnek kell lennem, nem szabad újra össze törnöm! Most nem! Nem lehet! Gyengéd ölelésbe zárt barátnőm. Vállára hajtom fejem, és úgy ölelem magamhoz őt.
- Annyira jó, hogy vagy nekem! - ölelem még szorosabban. Érzem, hogy elmosolyodik, és még jobban magához húz. - Te vagy a világon a legjobb, barátnője! - Elneveti magát, és rám néz.
- Nem, mert, te vagy az! - kezd el vitázni, röhögve.
- Te!
- Te! - S ez ment egész végig, mégnem, meg nem untuk és ki nem mondtam volna, hogy mind a ketten a legjobbak vagyunk. Nevetve, megöleltük egymást mégegyszer. Újra ledőlünk az ágyra. Pihentünk. Egy kicsit lehunyom a szemem. Elképzelem,: hogy egy szép tisztáson vagyok, ahol madarak csicsergése hallatszik és pillangók ezrei repülnek körülöttem. A nap fény ragyog a fejem felett, ahogy napozok alatta, szinte érzem, hogy éget. Mosolygok. Mellettem megsimogat valaki, kinyitom szemeimet. Patrick az. Felülők, majd halovány csókot lehelek ajkaira. Ő kajlán elmosolyog, majd még többet kér, amit engedek is neki. Csókja lágy, és szenvedélyesebb, mint szokott és ez tetszik. Kifejezetten tetszik! 
- Szeretlek! - nézz rám, aranybarna szemeivel, ami csillogót a vágytól és az örömtől. 
- Én is, Patrick! - csókolóm meg.

Felkellek. Katy édesen alszik mellettem.  Megnézem az órámat, hogy megnézzem mennyi az idő. Fél tizenegy. A telefonomat előveszem, hogy megnézem anya keresett e. Igen. Öt nem fogadott hívás. Fel is hívom, hogy jelezem neki, minden oké, csak Katynél vagyok, és már megyek is haza. Leteszem a telefonom, a zsebembe csúsztatom, és felkeltem Katyt. Nem szívesen ébreszteném fel, de ha csak úgy elmennék, hogy nem szólok neki, leharapná a fejemet.
- Kate - finoman kezdem mozgatni a vállat. - Kate! Mennem kell! - morog egyet, s a másik oldalára fekszik.
- Jó, akkor én mentem! - felállok, de Katy vissza ránt az ágyra és karjaiba zár.
- Hallod! Megfojtasz! - nevetek.
- Itt maradsz! - mondja, mély hangon. Elkezdek nevetni hangján, majd ő is elkezd nevetni rajta. Megpróbálok kiszabadulni szorításából, nem nagy sikerekkel. Elfáradok. Elenged.
- Jól vagy? - kérdezi, aggódva.
- Azon kívül, hogy majdnem megfolytottál, nem igazán. - lehajtom fejem, és a kezemet kezdem figyelni. Katy megölel.
- Patrick? - Tudta jól mi a baj. Én csak bólogattam, hogy igen, Ő.
- Mennem kell...- mondom, egy kis idő múlva, csalódottan. Kibújok meleg karjai közül, megtörlőm a szemeimet a könnyektől, amik kiszöktek szemeim közül. Egy kis halvány mosolyt erőltetve magamon. Katy megszorítja kezem biztatásként, hogy minden rendben lesz. Bár minden a legnagyobb rendben lenne!

Az ajtóban megölelem még Katyt, majd elindulok. Kissé lehűlt a levegő, így összébb húzom magamon a kabátot. A lámpák enyhén világították meg a teret, épp hogy pislákolt. Talán, ez miatt, félelmetesebb volt az utcán menni, így késő este. Csak az előttem álló járdát figyeltem. Gyors léptekkel hallattam előre. Hirtelen, megállt előttem egy furgon. Kissé elkapott abban a pillanatban a félelem, és a a kétségbeesés. Csak ott álltam az utca sarkán, és néztem ki lehet a vérvörös autóban belül.
- Helló! - Egy férfias hang szólalt meg. - Elvigyelek? - kérdezi. Ekkor ismét egy nagy puffként érint, a sokk, mikor kinéz az ablakon, Adam. Uram isten! 
Nem birok megszólalni sem. - Sz...ia..- hangom halk, és akadozott, nemis biztos, hogy meghallotta.
- Ülj be! - kiszáll az autóból, majd kinyitja nekem. Kedves gesztus, de nem vagyok benne biztos, hogy be kellene ülnöm mellé.
- Nyugi, nem akarlak elrabolni!- nevet. De édes. Kissé még bizonytalanul állók előtte, - közben ő szemeivel mutatja üljek nyugodtan be- sóhajtok, majd beleegyezek és beülök. Becsukja előttem az ajtót, és a sofőr ülésre ül.
- Hova vigyelek? - nézz rám csillogó kék szemeivel és az édes mosolyával. Már most levett a lábamról.
- Edges Street 34.- mondom, s a gázra tapos. Hát remélem minden rendben lesz! 

----------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom (!!!) a kis elcsúszást, de sok volt a suli. Doga-doga hátán, és egyszerűen nem volt időm befejezni a végét, csak most! Remélem, azért, nem haragszotok! A következő rész fogalmam sincs mikor jön, de igyekszek!:// Sok puszi! Most már pipálni is lehet! Várom a véleményeteket is! :))
Puszii: Betty

Kék szempár 01.- Fejezet - Az ismeretlen

" - Tudod, mi a véleményem az új fiúkról...Úgyhogy hagyjuk is. - zárom le röviden a témát. - Menjünk! - mondom ki kerek perec, s a termünk felé indulunk. "

Csendbe, a könyvemet szorongatva, kullogtam barátnőm mellett. A termünkbe bementünk, majd helyet foglaltunk szokásos helyünkön. Én az ablak mellé, Katy pedig mellém. A könyvemet leteszem az asztalra, és körülnézek az osztályon. Drake és Sophia egymás karjaiba voltak.
- Fúj...-fintorogva elfordultam onnan. Drake egy beképzelt srác, az összes csaj oda van érte, köztük én is oda voltam, de már nem. Jól kiismertem, és dobtam. Igen, igen...jártam vele...Sajnos. Sophia. Mit is mondhatnék róla?!? Ja...igen...Szőke hajú, karcsú, és a szülei gazdagok, és ezt ki is használja. Mindennap más táskával jön suliba, és egy csomó ruhát megvásáról. Ő az a tipikus pláza cica, a barátnőivel együtt, Sarah-val és Monica-val. Előre néztem, ahol a fiúk voltak és dumáltak kettő asztalral arrébb. Nick, Jone és James. Ők hárman az osztályba a legnormálisabbak. Nem sokan vagyunk az osztályba, maximum húszan. Vannak stréberek, csaj bandák és a menők. Minket egyik csapatba se sorolnánk. Nem vagyunk se menők, se okosak, de főleg nem menők. Távol maradunk mindentől, és mindenkitől. Mi el vagyunk így, ahogy azt megszoktuk. Becsengettek. A tanár belépet a terembe, és csendet kiáltott. Mindenki elment a helyére, majd jelentés után leültünk. 

- Gyerekek, nyissátok ki a könyvet a 112 oldalon! - utasította Mr.Grek.
- Olvassátok el, majd dolgozzátok ki. Óra végén beszedem! - mondja, s leül a székébe, figyelmezve minket, hogy dolgozunk e. Neki is kezdek a munkának, majd a jegyzetelésnek is. Leíróm a fontosabb dolgokat, és mosolyogva ki is viszem a tanárnak. Kicsit meglepődve megvizsgálja, - a több mint, egy oldalas írásom,- majd heves bólogatással jelzi, hogy megfelel a számára. Büszkén, mosolyogva, vissza sétálok a helyemre, s megvárom még azt a bő tíz percet, mire kicsengetnek. Katy még a könyvébe bújva elemzi ki a dolgokat.
- Psz..- szólítom meg. Rám néz. - Segítsek?- kérdezem, mosolyogva. Ő csak hálásan bólint. Elkérem a könyvét, majd kijelölők belőle pár dolgot. Mosolyogva megköszöni, mikor vissza adom.

Épp, hogy vissza jöttem a suliba, máris undorodom az egésztől. Nem elég, hogy, nap mint nap, Drake és Sophia fejét kell néznem, de még a tanárok is kicsesznek velünk. Mr.Grek. még jó fej volt velünk,-mint mindig,- de Mrs.Ches már kevésbé. Egy öt oldalas esszét kell össze írnunk holnapra. Szerencsére csoportba kell dolgozni, de még azt sem tudjuk, miből vagy kiről írjunk.  Tiszta szerencsétlenség az egész. Kissé mérgesen, ledobtam a táskám az udvaron lévő lelátóra, s nézni kezdtem a Lakros csapatot.
- Sosem értettem a lakrost - vonta meg a vállát Katy, és leharapott egy darabot a perecéből.
- Én sem nagyon - feleltem. A lakros népszerű, a kockákon és nyomikon kívül minden fiú a suli lakroscsapatába akart bekerülni. A múlt évben elballagott tizenkettedik osztály után hat hely volt a lakroscsapatban, plusz három a cseréknek, így összesen kilenc embert választottak be. A két tizedikes osztályból tőlünk természetesen James, Jone, Nick és Erick jelentkezett, a másik osztályból, öten! És akkor még a többi évfolyam diákjait nem is említettem, akiknek az elmúlt években nem sikerült bekerülni, és újrapróbálkoznak. A fiúk nagyon ügyesek voltak, és a meccs végére meg is nyertük 12-7-re a másik csapatott. Most következtek a tizenegyedikesek. Mivel, lyukas óránk volt, - hála Mrs. Waitnek, hogy nem jött iskolába,- ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a tizenegyedikeseket is.
- Ahogy látom, két új embert válogattak be a csapatba.- fordulok Katy-hez, mikor észre veszem a két ismeretlen embert a pályán.
- Ó...igen! Ahogy mondtam, új srác jött a suliba!- mosolyodott el. - A tizenkettedikes mezben Henry van, a huszonötösbe, pedig Adam, az új srác. Nem rég költöztek ide a szüleivel. Nem messze lakik tőlünk.- mondja könnyedén. Meglepődve bólogattok, majd a tekintettem ismét a pályán lévő huszonötösmezű fiúra szentelem. Szőke haja, kiemelte arca formáját, ami még vonzóbbá tette, a izmos külsejét. Egy pár percig csodával bámultam őt, de ez pillanat nem tartott sokáig. Katy észre vette, hogy őt nézzem.
- Mondtam, hogy tetszeni fog!- mosolyog. A fiú abban a pillanatba rám nézet, - mintha tudta volna, hogy róla beszélünk, - és száz wattos mosolyt küldőt felém, amitől én teljesen elolvadtam.


--------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt! Remélem tetszeni fog, és nem sikerült unalmasra írnom!:))
Ismét várom a véleményeket! És NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM a +4 olvasót!!!! Imádlak titeket! Sok-sok puszi: Betty

Kék szempár 00.- Prológus

Sziasztok!! WOOWW...El sem hiszem, hogy már 4 RENDSZERES OLVASÓM VAN!!! pedig, még csak a történetről írtam ki egy kis szösszenetet. KÖSZÖNÖM! Nagyon sokat jelent nekem, hogy érdekel titeket a sztori és remélem, hogy ennél többen is leszünk, és, hogy nem fogtok bennem csalódni!
Nem is húzom tovább a szót, itt is lenne a prológus:
SOK-SOK puszii:Betty
Ui: Kérlek, írjátok le a véleményeteket!:) 

Nem tudom, hogy anyám miért ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen a suliba autóval, amikor csak húsz percre van innen. Könnyedén eltudtam volna menni az iskolai busszal, mint mindig. Meglepő módon egész autóút alatt nem beszéltünk. A zenelejátszó halkan szólt, pihentetett. A fejemet az ablaknak döntöttem és megcsodáltam a pálmafákat, és a járdákon díszítő bokrokat. Mielőtt megláttam a feliratot:  Mississippi Szakiskola és Gimnázium. Nagyot sóhajtva, adtam anyámnak egy puszit az arcára, majd a kocsiból kipattanva, köszöntöttem legjobb barátnőmet, Katy-t.

- Milyen volt az őszi szünet? - kérdezi nagy mosollyal az arcán Katy.

- Szokásos, tudod. Meglátogattuk a rokonokat.- rántottam egy kis mosolyt az arcomra. - És neked? Mi ez a nagy happy hirtelen? - nevetem el magam. Tudni illik Katy nem mindig az a nagyon vidám lány, csak akkor örül igazan, ha valami izgalmas dolog történik.

-  Képzeld! Nem fogod elhinni mi történt! - kezd el mesélni, amit nagy pillantásokkal figyelek.

- Éppen megyek haza szünet előtt, és ki jön velem szembe?!? Christian! Érted?!? Christian! - olvadozik össze-vissza. Én csak nagyokat nevetek viselkedésén.

-  Na és mi történt? - kérdezem, mikor már látom kicsit megnyugodott.

-  Először nem hittem a szememnek, aztán gyorsan kapcsoltam, és már csak arra eszméltem, hogy a nevét kiáltom és a földre terítem.- miközben barátnőm nagyban mesél, a szekrényemhez lépek, és kiveszem a szekrényemből a Biológia könyvem.

- ...és..és..és..annyira örültem neki! Huú...azt el se tudod képzelni. - ámuldozik, én ezen ismét nevetek. Jó újra látni ilyen boldognak. Ilyenkor még nekem is jobb lesz a kedvem.

Egyébként Katy és Christian unokatestvérek és évente kétszer látják egymást. Sajnos. Így meglehet érteni, hogy ennyire örül Chrisnek. Imádják egymást.

-  Nem is meséltem még! - jut eszébe valami. Én csak furcsán rá pillantok.

-  Egy új srác jött a suliba!- mosolyog el ördögien, széles vigyorral.

-  Jólvan...-vonom meg a vállam lazán.

-  Nem is örülsz?!?- rázza meg a vállam.

-  Tudod, mi a véleményem az új fiúkról...Úgyhogy hagyjuk is. - zárom le röviden a témát. - Menjünk! - mondom ki kerek perec, s a termünk felé indulunk.